Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

Hetényi János: Szent László király népi tisztelete - különös tekintettel a ponyva-nyomtatványokra és a Karancs-hegyi népi emlékezetre

HETÉNY JÁNOS SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY NÉPI TISZTELETE ... Megcsendül a szent kard, szikrázik a szikla Friss forrás fakad a második csapásra, De alig olták el égető szomjukat, Az üldözők mint a sas reájok csaptak. A királynak lova ijedten felnyargalt, Oda, hol legpusztább vala a sziklapart. Látja őt a pogány, rohan mind utánna, Kézre keríteni mind csak őt akarja. Egyedül fut László fönn a bérez tetején, Kezd már tünedezni szívéből a remény. S a mint így menekült menteni életét, Útját ketté vágta egy szédítő mélység. Sötét éj látszik a mélységnek fenekén, Csak a halál virraszt a sötétség ölén, S oly messze egymástól a mélység két széle, Hogy azon átmenni szárnyakkal lehetne. Megrendül a király megdobban hős szíve, De a hű keresztény nem esik kétségbe, Jézus és Mária, élet vagy halál, Istenem segíts meg, így szól a szent király. Most meghátráltatja fehér paripáját, Tágabbra ereszti aranyos kantárját. És ragyogó kardját jobb kezébe vévé, A melylyel keresztet vetett az ég felé. Ekkor mint a villám, pillanatnyi fénye, Megrendült aranytól tündöklő köntöse S a roppant mélységét a királynak lova Mint a sebes vihar keresztül ugrotta. Megrendült a szikla, melynek oldalába, Mélyen bevágódott a lónak patkója. A mely azt hirdette és hirdeti mindég, Hogy az Isten előtt nincs lehetetlenség. Véget ér az ének, csak még azt mondjuk el, Hogy mi történt a vad, pogány ellenséggel, Éppen lement a nap, melynek sugaránál Látta, hogy nem messze menekül a király. 273

Next

/
Thumbnails
Contents