Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

Hetényi János: Szent László király népi tisztelete - különös tekintettel a ponyva-nyomtatványokra és a Karancs-hegyi népi emlékezetre

HETÉNY JÁNOS

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY NÉPI TISZTELETE ...

Megcsendül a szent kard, szikrázik a szikla Friss forrás fakad a második csapásra,

De alig olták el égető szomjukat,

Az üldözők mint a sas reájok csaptak.

A királynak lova ijedten felnyargalt,

Oda, hol legpusztább vala a sziklapart.

Látja őt a pogány, rohan mind utánna, Kézre keríteni mind csak őt akarja.

Egyedül fut László fönn a bérez tetején, Kezd már tünedezni szívéből a remény.

S a mint így menekült menteni életét,

Útját ketté vágta egy szédítő mélység.

Sötét éj látszik a mélységnek fenekén,

Csak a halál virraszt a sötétség ölén,

S oly messze egymástól a mélység két széle, Hogy azon átmenni szárnyakkal lehetne.

Megrendül a király megdobban hős szíve, De a hű keresztény nem esik kétségbe, Jézus és Mária, élet vagy halál,

Istenem segíts meg, így szól a szent király.

Most meghátráltatja fehér paripáját, Tágabbra ereszti aranyos kantárját.

És ragyogó kardját jobb kezébe vévé,

A melylyel keresztet vetett az ég felé.

Ekkor mint a villám, pillanatnyi fénye, Megrendült aranytól tündöklő köntöse S a roppant mélységét a királynak lova Mint a sebes vihar keresztül ugrotta.

Megrendült a szikla, melynek oldalába, Mélyen bevágódott a lónak patkója.

A mely azt hirdette és hirdeti mindég,

Hogy az Isten előtt nincs lehetetlenség.

Véget ér az ének, csak még azt mondjuk el, Hogy mi történt a vad, pogány ellenséggel, Éppen lement a nap, melynek sugaránál Látta, hogy nem messze menekül a király.

273