Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kovács Andrea: Szent László tisztelete a középkori magyar zenetörténetben
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK Az esztergomi ordináriussal lényegileg egyezően, bár a konkrét tételek említését illetően sokkal szűkszavúbban tudósít a Liber Ordinarius Agriensis: „Szent László király. Colendum ünnep, a kórust négy pap vezeti aranysárga ruhákban. Saját históriáját mondják végig, ahogy a könyvben van. Kapitulum: Dedit Dominus. Egyetlen oráció. Benedicamus Cunctipotens. Kompletórium: az általános. A matutinum végig, ahogy a könyvben van. Horniba: Nemo accendit. Saját oráció. Szuffrágium csak Keresztelő Szent Jánosról. A második vesperásban antifónák a laudesből, zsoltárok az egyszerű hitvallóról. Kapitulum, mint fent. Responzórium az utolsó. A Magnificathoz saját antifóna. Saját oráció. Szuffrágium csak Keresztelő Szent Jánosról. Item, ha László ünnepe egyszerű vasárnapra esik, megtartjuk az ünnepet a maga helyén, és a vasárnapot áthelyezzük hétfőre. És akkor Péter és Pál vigíliájának homíliáját hozzáadjuk a vasárnapi homíliához, az orációval együtt. A többit lásd fent, Szent János vigíliája előtt, hogy hogyan kell megtartani. Ha pedig új história (vasárnapjára) esne, akkor lásd végig, ahogy fent jegyezve volt Úrnap ünnepe körül, hogy hogyan kell akkor tartani.”21 Az officium legkiemelkedőbb darabja a Regis regum civis, ave kezdetű himnusz, melynek versformája a szentviktori sequentia 8,8,7 + 8,8,7 beosztását és trocheikus lejtését követi, dallama pedig az apostolokról szóló, szintén francia eredetű, egész Európából szórványosan dokumentálható Caeli solem imitantes sequentia első-második sorával mutat rokonságot. * ' ' йшрт-я» Re-gem re- gum es a -gres- sus: Sis de-fen-sor in- de-fes - sus, Et ath- le - ta pa - tri-ae. A zsolozsma egésze azonban mind a versformák, mind a dallamok tekintetében nélkülözi a tervszerűséget, hiszen verstanilag a rímes próza és a verses zsolozsma között álló tételek (Confessor Domini Ladislae, Admirabile et ineffabile, Diuturnis excubiis, In naturalibus bonis) mellett szabadon kezelt versformák (Salve rex benigne, Hic accipit benedictionem, Sanctus iste indutus est), valamint szabályos strófák (Fons aeternae pietatis, Ladislaus honoratur) alkotják a sorozatot. Daliami szempontból a matutinumantifónák tónusrendje — a verses officiumokban szokásos módon — a tételek sorrendjét követi (series tonorum), ám a laudesben már csak részben érvényesül ez az eljárásmód, és egyáltalában nem jut szerephez a responzóriumokban, melyek között leggyakoribb az első és nyolcadik tónusú tétel (3-3), viszont teljességgel hiányzik a harmadik, negyedik, ötödik és hetedik tónus. (Dobszay 1988, 340-341.) 170
