Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
R. Várkonyi Ágnes: A "Királyi cédrus" Zrínyi Miklós beszéde Szent Lászlóról
ж ARRABONA 2008. 46/ 1. TANULMÁNYOK Változatai követték az életutat: az idősödő László „a rontó vénülésen felülemelkedő cédrus”, „minden rothadáson felülemelkedő cédrus,” „gyümölcsöt hozó cédrus”, s végül: „ királyi cédrus.” Gondolatsorát a szónok a királyt és szimbólumát összefogva zárja le. „És ha most e királyi cédrusról elmélkedünk” lombkoronája védelmet nyújtott s László uralkodása alatt biztonságban éltek az emberek, „E cédrus gyümölcseit” felidézve pedig László bőkezű adományairól beszél. Ezzel eljutott az életút bevégződéséhez: a temetés, Várad, az életen túli élet. Váradról csak a beszéd befejezésében emlékezik meg: „Ismert a dúsgazdag, épületében, méretében pazar, a Szűzanyának ajánlott váradi emlékmű”, a nép gyülekező helye, „a csodáiról híres-neves amfitheatrum”. S ezután következik a záró gondolat, a csoda. Végig a viszonylag hosszú beszédben egyetlen csodát sem említ Zrínyi. Hiába keresnénk a kővé változott aranyak, a sziklából fakasztott víz, a kun rabságából megszabadított lány történeteit. Annál meglepőbben hangzik a beszéd végén: László utolsó csodája. Ez magyarul a Nagyszombatba került Karthausi névtelen kódexében és a csíksomlyói kéziratos prédikációk között maradt fent. (Madas 1985, 359; Szelestei N. 2003, 50.) Minden emberi irányítás nélkül a barmok maguktól húzták el Váradra a gyászkocsit. A program A program a natio Hungarica Szent László beszédeinek meghatározó része. Zrínyinek a procurator utasítása szerint III. Ferdinándról is kell szólnia. Ezzel szemben az ifjabb királyt közvetlenül csak a címben és a zárósorokban említi meg a serdülő szónok. A címben — mint volt róla szó — „.. .Lászlónak és III. Ferdinándnak szenteli a beszédet”. A befejezésben: „Mindehhez azt az egyetlen fohászt teszem hozzá, hogy ha hasonló kezdetet csodálunk a mi hadak élén járó Marsunkban, III. Ferdinándban, a valamennyiünk reményeihez legméltóbb uralkodóban, és ő minden tekintetben megfelel László harcias, de felnőtt erényű ifjúságának, majd idősebb korában is, miután ellenségeit legyőzte és azok engedelmességet fogadtak, a már égben lakozó László segítségére és példájára támaszkodva, diadallal eltelten, e hathatós szent támogatásával tegye halhatatlanná virtussal szerzett dicső hírnevét.” (Zrínyi 1934-1985, 449, 458.) III. Ferdinándtól ugyan távol álltak a harcias erények, 1634-ben huszonhat éves, fiatal apa, a tudomány, a művészet és főleg a zene érdekelte. Jelszavául a Justitia et pietate-1 választotta. És tudott magyarul, egyedüliként a XVI-XVII. században a Szent István koronáját viselő hét Habsburg király közül. A protokoll kívánta udvariassági adoráción kívül a beszédnek van más, inkább rejtett mint nyílt aktuális üzenete is. A szónok szerint László büszkén vállalta, hogy az ország nem örökségképpen illeti őt, hanem a nemes lélek szerezte meg neki tulajdon erejével. (Zrínyi 1634-2004, 362.) Ez a különben a rendek körében elég általános vélemény, a magyar trón örökletessé nyilvánításával kísérletező udvari pártnak szólhatott. A beszéd nagyjelentőségű aktualitása a szöveget átszövő politikai program. Ez több összefüggésben is elhangzott. László nemcsak a hazát, hanem az egész kereszténységet megmentette a pusztulástól. Legjelentősebb győzelme az volt, „hogy 104
