Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Sümeghy Dezső–Dominkovits Péter: Sopron vármegye követei a rendi országgyűléseken (1580–1847)

SÜMEGHY DEZSŐ - DOMINKOVITS PÉTER SOPRON VÁRMEGYE KÖVETEI... Sümeghy Dezső - Dominkovits Péter SOPRON VÁRMEGYE KÖVETEI A RENDI ORSZÁGGYŰLÉSEKEN (1580-1847) Sümeghy Dezső neve kevéssé ismert a Sopron vármegye történetét kutatók előtt, bibliográfiája még nem került összeállításra. Pedig mind a levéltáros, mind a történész kortársak nagyra becsülték szakmai tevékenységét. A XX. század első felének azon jól képzett törvényhatósági levéltárosai közé tartozott, akik kellő nyelvi, paleográfiai felkészültséggel bírva a középkori oklevelektől a kora újkori aktákon át, a Bach-korszak, majd a dualizmus korával megújult levéltári „aktatermelés" teljességét átlátták, azt rendezték, kezelték, és megfelelő szakmai alapokkal forráskiadványban közreadták, vagy feldolgozták. Vitathatatlan: a levéltáros-történész kettősségből Sümeghy szakmai pályaívét inkább az archivisztikai eredmények gazdagították. Az alábbi forrásközlés gondos történeti adatgyűjtésébe enged bepillantást. E kis publikáció egyszerre emlékezés a fél évszázada elhunyt vármegyei levéltárnokra, közkinccsé tétele egyik máig is fundamentális kutatásának. Sümeghy Dezső 1882. január 6-án, a Csanád megyei Apátfalván született, középiskoláit Székesfehérvárott és Veszprémben végezte, majd Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult. 1906-ban országos levéltári szakvizsgát tett, 1907. október l-jétől Makóra került; Csanád vármegye főlevéltárnoka lett.

1 A megyei levéltár rendezésével párhuzamosan a helyi közélet aktív szereplője volt (pl. 1911 során sikereket ért el a helyi amatőr színjátszásban), történeti kutatásai a korszak vidéki levéltárosainak egyik meghatározó irányvonalát reprezentálták: 1913ban Barna János helyi tanárral közösen elkészítették Csanád vármegye nemesi társadalmának almanachját.

2 Sok pályatársához hasonlóan az ő pályaívét is megszakította az első világháború: 1914. július 27-től 1918. május 18-ig katonai szolgálatot teljesített. Ezt követően makói állásába tért vissza. Munka- és lakóhelye 1923-tól véglegesen megváltozott. GévayWolf Lajos, Sopron vármegye alispánja 1923. március 5-i keltezéssel pályázatot jelentetett meg a széleskörű családtörténeti anyaggyűjtéséről ismert, 1884-től a törvényhatóság szolgálatában álló, nyugállományba vonult Mészáros János vármegyei főlevéltárnok megürült helyére. Sümeghy gyorsan reagált, már másnap megírta irodalmi munkásságát ismertető, családjának dunántúli (vasi, zalai) eredetét hangsúlyozó pályázatát. A 223/923. sz. alispáni rendelettel kinevezést nyert Sopron vármegye főlevéltárosi állásába.

3 A Sopronba érkezett Sümeghy valójában egy rombadőlt archívumot vett át, amelynek állományát az Ausztriához csatolás veszélye miatti gyors és szakszerűtlen költöztetések teljesen szétziláltak. (T[akáts] 1957, 323.) A Gévay-Wolf Lajossal folyamatosan jó hivatali viszonyt tartó és ápoló főlevéltárnok intézménye helyzetét hamar felmérte, és az alispánhoz benyújtott állapotrajzban korábbi hiányokra is rámutatott: „A levéltár anyagait, amennyire ez lehetséges volt, átvizsgáltam, és megállapítottam, hogy a levéltár eddigi kezelése meglehetősen kezdetleges volt, de ettől eltekintve nemcsak a kétszeri átköltözés nyomai látszanak mindenütt, de hiányzanak mindama nyilvántartások is, melyek az anyag terjedelméről és elhelyezéséről csak némi támpontot is nyújthatnának."

4 Az elkövetkező esztendők levéltári munkásságában több eltérő időt igénylő, de egyformán sürgős feladatot kel7