Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

ARRABONA 2007. 45 / 2. helyet foglalta el. Volkra báró ebben a kérdésben sem bízta a véletlenre a dolgot. Az Alsó-Ausztriai Kamara tanácsosaként feltehetően több osztrák város tisztújításán megszokott gyakorlathoz tartva magát, pontosan meghatározta, hogy a kamarai biztosnak melyik, valóban a legelőkelőbbnek számító helyet kell elfoglalnia.

82 Szakolcán a biztos jelentőségét azzal is kiemelték, hogy az ilyenkor szokásos reggeli körmenet alkalmával a menet az ő szállását is érintette.

83 A tisztújítás következő szakaszában is a választás legfontosabb szereplőjévé vált az uralkodó képében eljáró kamarai alkalmazott. Sopronban és Szakolcán például a király emberének adták át a várost és a város vezetőit jelképező kulcsokat, a bírói és polgármesteri pálcát vagy kardot, és tőle is kapták vissza a megválasztott tisztviselők: e szertartással jelképesen is a királyt megtestesítő személy iktatta be a város új vezetőit.

84 A városokban egyébként minden esetben a kamarai biztos erősíti meg a király nevében a megválasztott tisztviselőket és testületeket. Kismartonban nem a választott község, hanem a jegyző és a szószólók közbejöttével a biztos előtt számolták össze a szavazatokat is, és bizonyosan tudjuk, hogy ugyanitt, valamint Szentgyörgyön, Modorban és Besztercebányán a biztos kezébe tették le az esküt is.

85 Nem véletlen, hogy a Selmecbánya tisztújítására kirendelt Borsiczky János besztercebányai harmincados egyenesen arról írt jelentésében, hogy—nyilvánvaló túlzással — ő választotta meg a város vezetőit.

86 A kamarai biztos ezen túlmenően utasításának szellemét követve a római katolikus vallás méltóságát is igyekezett visszaállítani az ekkor még döntően evangélikus többségű városokban. Pozsony első, kamarai biztos jelenlétében történt tisztújításain az evangélikus városvezetőknek kötelező módon ott kellett lenniük a bíró eskütételénél, melyre a dómban, katolikus papok segédletével és katolikus himnuszok kíséretében került sor.

87 A kőszegi tisztújítás ceremoniális előírásait pedig azzal egészítették ki, hogy — a Szakolcán is megismert módszer szerint — a tisztújításnak körmenettel kellett kezdődnie. A biztos kötelezte az összes tanácsost és bírót, valamint a választott község tagjait, hogy vegyenek részt rajta, és a Hymnus Ambrosianus valamint a „Veni sanctus spiritus" dallama mellett vonuljanak fel, még komolyabbá téve azt, ezzel is növelve a választás ünnepélyességét.

88 A ruszti tisztújítás azon gyakorlatát, hogy a bíró ne a városházán, hanem a városi plébánián tegye le az esküt, szintén a várost ellenőrző biztos vezette be.

89 A választás idejét és időtartamát is igyekeztek a biztosok szabályozni, nehogy a túlságosan hosszadalmas tisztújítás nagy terhet rójon reájuk, mivel általában egy biztos több várost is ellenőrzött. Ennek érdekében a felső-magyarországi városokban a tisztújítás időpontját is kénytelenek voltak megváltoztatni, mivel ezekben kivétel nélkül Vízkereszt ünnepén tartották választásaikat. (Németh 2003, 199.) A körmöcbányai tisztújításra 1699-ben kiküldött Péterffy Ferenc éppen ezért változtatott a választás menetrendjén, és a körmöciek régi szokását, miszerint a belső tanács választására a tisztújítás után egy héttel került sor, eltörölte, és a többi városhoz hasonlóan már másnap megejtették.

90 A városok pontos számviteli felülvizsgálata a már említett ok, a városok eladósodása miatt szintén nagyon fontos volt. Otto Christoph a Volkra ezen úgy változtatott, hogy a kamarás mellé ellenőrt rendelt ki, és a tisztre azonnal a konvertált pozsonyi polgárt, Theophil Fischert nevezte ki.

91 A városi tisztviselők hivatalnoki attitűdjeként tüntethetjük fel azt a soproni tisztújításon előforduló jelenséget, hogy 1698-ban a polgármester választásánál 19-20 ellenszavazatot is leadtak. Emiatt Erdődy Kristóf Antal kiküldött biztos, mint egy gyengén teljesítő hi74