Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Hegedüs Zoltán: Moson vármegye követei az 1662–1848 közötti rendi országgyűléseken

ARRABONA 2007. 45 / 2. A táblázatok adatain végigtekintve több következtetés levonására is alkalmunk nyílik. Láthatjuk, hogy a követek egyike az esetek közel felében az alispán lett, s melléje az esetek egynegyedében a jegyzőt választották: a 25 országgyűlés közül tizenegy alkalommal ők ketten képviselték a vármegyét. Ha másfelől nézzük, még jobban kirajzolódik megkülönböztetett szerepük: a mindenkori alispán 23 (azaz kettő híján az összes), míg a mindenkori jegyző 13 országgyűlésen szerepelt követként. A rendek választása természetesen nem ok nélkül esett leggyakrabban éppen rájuk, hiszen a forrásokból kitűnően mindig nagy súlyt helyeztek arra, hogy az országgyűlésen a lehető legalkalmasabb személyek képviseljék a vármegyét. A korban általános gyakorlat szerint mielőtt valaki az alispánságot, a legmagasabb választott megyei tisztséget elnyerte volna, általában hosszú, akár 1520 évnyi időt töltött el az alacsonyabb tisztségek viselésével, miközben egyre több és több közigazgatási illetve törvénykezési gyakorlatot szerzett, politikai látóköre pedig megfelelően kiszélesedett. A jegyző szintén fontos tényezője volt a vármegyének, felelt az írásbeli ügyintézés olajozott működéséért, a felsőbb szervekkel való kapcsolattartásért, a közgyűlések és törvényszékek előkészítéséért: esetleges hivatali mulasztásai súlyos és csak hosszú idő alatt orvosolható gondokat okozhattak. Itt érdemes megemlíteni, hogy a követek közt négy olyan személy is van, akit első ízben jegyzőként, később pedig — akár több ízben is — már alispánként delegáltak az országgyűlésre. A fentieket kiegészítésére és alátámasztására nem haszontalan megvizsgálni azt sem, hogy ki milyen hosszú hivatali pályafutás után nyerte el első követi megbízatását. A kapott eredményeket azonban két okból is óvatosan kell kezelni. Egyrészt az országgyűléseket — a hatályos törvények

28 ellenére — csak az esetek kisebb részében tartották háromévenként, így kiszámíthatatlan volt, kinek mikor nyílik — sőt egyáltalán nyílik-e — lehetősége arra, hogy követté választhassák. Másrészt a 28, követséget viselt személy közül le kell számítanunk a vármegyei tisztséggel nem bírókat, továbbá azokat is, akikről nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok. Ilyenformán a vizsgálat végül 17 főre terjed ki, és eredményül azt kapjuk, hogy legelső hivatalviselésük kezdetéhez képest átlagosan közel 12 évet kellett várniuk első követi megbízásukra (a két szélső érték 1 illetve 30 év). Megfigyelhető az is, hogy a rendek ragaszkodtak a követként már egyszer bevált személyekhez. Ameddig az illető személy betöltötte az első követté választásakor viselt vármegyei pozícióját (vagy, ha időközben előrelépett a hivatali ranglétrán, egy magasabbat), addig a soron következő országgyűlés(ek)re is rendszerint őt küldték. Ritka eset az (14 esetből csupán 4 ízben fordult elő), amikor valaki — jóllehet vármegyei tisztsége nem változott — egy-egy országgyűlést „kihagyott". Végül figyelmet érdemelnek azok az esetek is, amikor nem a vármegye valamely hivatalban lévő tisztségviselőjét választották követté. Ilyenre öt esetben került sor: négyszer a XVII. század végén és a XVIII. század elején, kétszer pedig a reformkor második felében. Az előbbi esetben három, országos hivatalnál tisztséget viselő személyt (Egresdy Boldizsár, MeskóAdám, Szapáry Péter) és egy vármegyei tisztséget előtte és utána igen, ám akkor éppen nem viselőt (Mihálffy György) választottak meg, míg jó évszázad múltán két főnemest. Az első három személytől valószínűleg a vármegye érdekeinek hathatósabb képviseletét remélték, míg a két gróf esetében már nem lehet figyelmen kívül hagyni az országos politikai összefüggé36