Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)
Csécs Teréz: Gúnyvers radványi Győry Ferenc királyi biztos búcsúztatására
ARRABONA 2007. 45 / 2, IL József reformjai Trónra kerülésével II. József ifjúkori elveinek megfelelően — szerény és takarékos udvartartás — egyszer s mindenkorra véget vetett anyja, Mária Terézia hatalmas összegű jótékonysági kiadásainak. Ezután az állam és az egyház viszonyának átrendezéséhez kezdett, megújította az 1767. évi placetum regium rendeletet, amely kötelezte a magyar egyházi vezetést, hogy a Szentszék hozzájuk intézett rendeleteit az uralkodóval jóvá kell hagyatni. Még ez évben, 1781-ben függedenítette a szerzetesrendeket Rómától, a külföldön élő rendfőnököktől, és a megyés püspököknek rendelte alá. A cenzúrarendelet ugyancsak az egyház befolyását és súlyát csökkentette, az 1781. október 25-én kiadott tolerancia-rendelet már merőben új viszonyokat teremtett a közigazgatásban. Ez már túlmutat az egyház keretein: a hivatalvállalás és a vallásgyakorlás szabadságával szembeni katolikus ellenállás a hivatali életben is jelentkezett, a hatóságok igyekeztek a rendeletek végrehajtását akadályozni. A szerzetesrendek feloszlatása (1782), vagyonuk lefoglalása, majd a hitélet szokásainak megnyesése, körmenetek, búcsújárások betiltása stb. sok fölösleges feszültséget keltett. A hadsereg sorban vette igénybe a kolostorokat kaszárnya, majd raktár céljára. II. József már uralkodása kezdetén nagy hangsúlyt fektetett a hivatalnoki, bürokratikus apparátus kiépítésére, mind hatékonyabb működtetésére. A racionális ügymenet a központosítás, az uralkodói akarat, a rendeletek gondolkodás nélküli végrehajtása mellett a magyar vármegyerendszer elleni támadás is volt. 1784 áprilisában a koronarendelet után kelt a német nyelvrendelet, majd május l-jén az országos összeírás elrendelése. Az országos consráptio célja az újoncozás pontos, megbízható végrehajtása volt, kezdetben föl sem merült a nemesség megadóztatása. Az addig is érezhető hangulatromlás ezen intézkedések hatására a megyék tiltakozásába csapott át: szinte minden vármegye felszólalt a katonákkal támogatott összeírás, a nemesi lakóházak megszámozása, a kataszter fölfektetése, a nemesi szabadság megsértése ellen. A magyarországi kataszter elkészítése viharos körülmények között, az eredetileg tervezett egy év helyett négy évig tartott. „A munkálatok kellemetlenkedő végrehajtói, a többé-kevésbé fölkészült mérnöktisztek és beosztottaik nemcsak Magyarországon, hanem a többi területen is ellenszenvet, majd gyűlöletet váltottak ki." (H. Balázs 1989,1101.) A király a vármegyei apparátus hatékonyságát nem tartotta kielégítőnek, ezért egy radikális közjogi, közigazgatási reform gyors lebonyolításáról határozott. A közigazgatás új rendje az örökös tartományokban már megvalósított rendszer hazai variánsa volt. 1785 elején II. József 10 adminisztratív kerületbe vonta össze a megyéket, élükre kerületi biztosokat (főispánt, komisszáriust) állított, akiknek állandóan a székhelyükön, vagy megyéjükben kellett tartózkodniuk. Marczali Henrik megítélése szerint „A császár genialis szempillantását mutatja, hogy [kerületi] beosztása körülbelül megfelel az ország nagy természetes és ethnographiai részeinek. [...] Közigazgatás terén bátran léphetünk nyomába, ott csak a lényegest látja, ott nem vakítja el germanisáló vagy nivelláló előítélet." (Marczali II. 1885,461.) „A királyi biztosok viszonylag magas fizetést kaptak — átlag évi 6 ezer forintot. [...] A járások élén az alispántól függő szolgabírák álltak. [...] Tilosak a megyékben a generális és partikuláris gyűlések, kongregációk. Ilyet csak országgyűlési követválasztásra hívhatnak össze..." (de országgyűlés az 1764-65. évi pozsonyi óta nem volt). 3 206
