Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Kelemen István: Bíró-archontológia a Széchenyiek Sopron vármegyei falvaiból és mezővárosaiból (A XVII. század elejétől 1848-ig)

KELEMEN ISTVÁN BÍRÓ-ARCHQNTOLÓGIA A SZÉCHENYIEK SOPRON VÁRMEGYEI FALVAIBÓL ÉS... Kelemen István BÍRÓ-ARCHONTOLÓGIA A SZÉCHENYIEK SOPRON VÁRMEGYEI FALVAIBÓL ÉS MEZŐVÁROSAIBÓL (A XVII. SZÁZAD ELEJÉTŐL 1848-IG) Jelen írásban az 1848. esztendőben a Széchenyiek földesúri hatalma alatt álló Sopron vármegyei jobbágytelepülések bíróinak neve és hivatalviselésük ideje kerül — 1848-tól visszamenőleg — megörökítésre. A bírót (iudex, Richter) a korabeli iratok öregbírónak (azaz: nagybírónak), vagy főbírónak nevezik, megkülönböztetve helyettesétől, a kisbírótól. A retrospektív szemlélet miatt a listák időben túlnyúlnak a Széchenyiek korán, hisz egészen a XVII. század elejéig mennek vissza, amikor az érintett 13 helység (9 falu: Boz,

1 Gógánfa,

2 Hidegség, Homok,

3 Horpács,

4 Kiscenk,

5 Kövesd,

6 Pereszteg, Újkér és 4 mezőváros: Hegykő, Iván, Lövő, Nagycenk) még nem a grófi család kezén volt. A bíró-archontológiák elkészítése során a Magyar Országos Levéltárban,

7 a Győri Egyházmegyei Levéltárban

8 és a Soproni Levéltárban

9 folytak kutatások. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a forrásanyag természetéből adódóan a bírói hivatalt (bíróságot) viselő személyek listája sosem lehet teljes, a kutató szinte bármikor találkozhat olyan adattal, amelynek segítségével a felsorolást bővítheti, pontosíthatja, korrigálhatja. Emiatt az egyes bírók mellett szereplő évszámok csupán azt jelzik, hogy az adott az év(ek)ből van írásos említés az adott személy hivatalviseléséről. Ez nem zárja ki, hogy esetleg a megelőző, illetve a következő év(ek)ben is ugyanaz az illető állt a communitas élén. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az általam összeállított archontológiák kellő kiindulási alapot szolgáltatnak a későbbi korrekciókhoz, elősegítik a helytörténeti kutatásokat, és nem utolsósorban megkönynyítik a keltezetlen — de ugyanakkor a bíró nevét viselő — iratok datálását. Mária Terézia 1767. évben kiadott Urbáriuma szerint a bírói hivatalra az uraság három személyt jelölt, akik közül egyet a választásra jogosultak — a földesúr tisztjének jelenlétében — szabadon választottak meg.

10 Ezt a rendelkezést az 1836. évi IX. törvénycikk (A községeknek belső igazgatásáról) törvényerőre emelte. A Széchényiek sárvár-felsővidéki uradalmához tartozó helységekben — az 1794-ben kelt, tiszteknek szóló instrukciók szerint — a bíróválasztást mindenszentek napján (november 1.), a katonai év kezdetén tartották: „Falu elejének pedig mindszent napra olyasokat candidáljon a Tiszttartóval, a kikben Isteni félelem, Emberség, Hűség, és Tudomány vagyon".

11 (Elképzelhető, hogy a XVIII. századot megelőzően április 24-én, Szent György napján választottak bírót.) A bírók megbízatása ebben az időszakban 1 évre szólt, de lehetséges volt újraválasztásuk. A földesúrnak az Urbárium lehetőséget biztosított a hivatalát nem megfelelően ellátó bíró elmozdítására, arra, hogy „rósz viselésére nézve le tehesse". Már a XVII. századi urbáriumok megemlítik, hogy a mindenkori bíró mentességben részesült a földesurat illető szolgáltatások tekintetében.

12 Az 1733. évi öszszeírás (conscriptio) szerint a legtöbb helységben a bírót az uraságnak járó minden szolgáltatás (dominalis praestatiő) alól teljes egészében mentesítették, míg a királyi adót csak felerészben kellett megfizetnie. A kiscenki bíró a királyi adót egészében megfizette, csak a némettartás (katonai beszállásolás) tekintetében élvezett 175