Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Szentkuti Károly: Az 1939. május 28-i országgyűlési választások Mosonmagyaróvárott

ARRABONA 2007. 45 / 2. A városban nagy számú munkás és iparos dolgozott. A jobboldali pártok propagandájában jelentős szerepet kapott a szociális elem. 1939-ben a szociáldemokraták gyakorlatilag eltűntek a városból, a kommunisták illegalitásban voltak. Ezért e rétegek számára is vonzó alternatívát kínált a nyilas pártok választási kampánya. Ha a pártok ajánló listáit vesszük szemügyre, akkor bizonyos mértékig következtethetünk a szavazatok összetételére is. A nyilaspárti ajánlók döntő többsége munkás, iparos és kereskedő, valamint kisgazdálkodó, a MÉP listáján viszont az állami alkalmazottak dominálnak. Az EMNSz(NY)P megyei listáján a földbirtokos mellett találunk munkást, iparos ácsot és gazdálkodót. A MÉP listáján egy volt miniszterelnököt, értelmiségit, papot és gazdálkodót. A város különböző részein eltérően alakult a választás. A szavazatok megoszlása az alábbiakkal indokolható. Mosonban jelentős számban német kisebbség élt, a Khüne gyári munkások is itt laktak, illetve az ipartelep jó része a mosoni szavazókörökben adta le voksát. Magyaróvár a hivatali adminisztráció központja volt, itt működtek az állami intézmények, itt éltek az állami hivatalnokok, az uradalom vezetői, az akadémia tanárai. Ezért a szavazói hajlandóság a kormánypárt felé nagyobb volt. Ugyanakkor a magyaróvári 5. (majoroki) szavazókör kilógott a sorból. Majorok jól elhatárolható része a városnak: ez volt a főhercegi uradalom majorsága. A birtokot irányítók a belvárosban, az uradalmi cselédség pedig a Majorokban lakott. A szavazási eredmények azt mutatják, hogy őket is megfogta a nyilas propaganda. Mosonmagyaróváron szoros versenyben a papírforma jött be, a MÉP jelöltje nyert, de sokkal kisebb különbséggel, mint az országos átlag. Ugyanakkor az egyéni választókerület a nyilasok számára hozott kiugróan jó eredményt. A mosonmagyaróvári választókörzetben érték el a legmagasabb százalékot a megyén belül, és országos összehasonlításban a Pest környéki, illetve Zala megye lenti és keszthelyi választókerülete után a mosonmagyaróvári következett. JEGYZETEK 1 Ez alól felmentést kaphatott az, aki családfenntartó, írni, olvasni tudott, háborús vitézségi érme volt, önálló kisiparos vagy kereskedő. Ha 40 aranykoronás birtokkal rendelkező földműves, vagy 100 aranykoronás birtokkal rendelkező bérlő. Végezetül, ha gazdasági cseléd, de négy éve ugyanannál a munkáltatónál dolgozott. Aki egyetemet vagy főiskolát végzett az mind szavazhatott életkorra tekintet nélkül. 2 Hubai 1998,107. kimutatja, hogy az egyéni és listás szavazási rendszer a kormánypárt számára volt kedvező, hisz a vidéki szavazók voksa (kétszer szavazók) 58%-al többet ért, mint a fővárosiaké és a törvényhatósági városok lakosaié. A főváros és a nagyvárosok erős szociáldemokrata és liberális bázissal rendelkeztek. A választási kaució is a kormánypártoknak kedvezett, de a szélsőjobboldali pártok is éltek a lehetőséggel, mert Németországtól kaptak segítséget, ezeket a kampánypénzeket hívták „guruló márkának". A listás mandátum kiszámításánál áttértek a legnagyobb átlag elvére, amely a kispártoknak nem kedvezett. 3 Választói jogosultsághoz szükséges kellékek voltak: születési bizonyítvány, szülők, nagyszülők házassági levele, lakásbizonylat. Az igazolásokat el kellett juttatni az elöljárósághoz, amely azt továbbította a központi választmányhoz. Elutasítás esetén a közigazgatási bírósághoz lehetett fordulni. A törvény erre 4 hónapot biztosított, de mivel közben feloszlott a parlament, ezt 8 napra csökkentették, ezzel megalázó helyzetet teremtve a zsidók számára. Nagy 1986,199. szerint végül is csak a születési anyakönyvi kivonatot kellett benyújtani a kevés idő miatt. 172