Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Szentkuti Károly: Az 1939. május 28-i országgyűlési választások Mosonmagyaróvárott

ARRABONA 2007. 45 / 2. a zsidókat szégyenpadra ültetjük és másodrendű állampolgárrá degradáljuk. A

II. zsidótörvényt közvetlenül a feloszlatása előtt fogadta el a ház (1939. április 28.). Zsidót országgyűlési képviselőnek és más választott funkcióra csak akkor lehetett megválasztani, ha ő és szülei 1867. december 3l-e óta Magyarországon születtek és itt is éltek. Zsidót a választói névjegyzékbe csak akkor lehetett felvenni, ha ez a jog megillette. Ennek részletes szabályait miniszterelnöki rendelet írta elő, amely felsorolta mindazokat a kellékeket, amelyeket igazolásként be kellett nyújtaniuk.

3 Ez a törvény kb. 80-100 ezer zsidót zárt ki a választásból. Az 1938-as választójogi törvény összességében 680-700 ezerrel csökkentette a választásra jogosultak létszámát az előző törvényi szabályozáshoz képest. A pártstruktúra Az 1939-es választásokra a kormánypárt szétesett. Az új kormánypártban a konzervatív-liberális elemek háttérbe szorultak. A németbarát, a nemzeti jelleget hangsúlyozó és a zsidók befolyásának csökkentését, valamint erőteljesebb revíziós politikát követelő középosztálybeli hivatalnok és állami alkalmazotti, illetve katonai elit vette át az irányítást. Imrédy Béla indítja útjára 1938 végén a Magyar Élet Mozgalmat, miután 62 képviselő, az ún. disszidensek, kilépnek a kormánypártból. Ezek elsősorban Bethlen köréhez tartozó honatyák. A Teleki által 1939. március 7-én létrehozott Magyar Élet Pártjához az imrédystákon kívül csak a fővárosi kereszténypárti frakció csatlakozott. A disszidensek 30 képviselője Kornis Gyula és Zsitvay Tibor vezetésével Keresztény Nemzeti Függetlenségi Párt néven indult a választásokon. A gombosi reformnemzedék 16 képviselője pedig Bornemissza Géza és Mikecz Ödön vezetésével Nemzeti Reformpárt néven mérettette meg magát. A Zichy Gyula vezette Keresztény-Gazdasági és Szocialista Párt egy része 1939ben beolvad a MÉP-be, szélsőjobb szárnya Keresztény Nemzeti Szocialista Front néven indult a választásokon. A Szociáldemokrata Párt képviselői 1922-től vettek részt a törvényhozásban. Budapesten és az ipari centrumokban jelentős befolyással rendelkeztek. Követeléseik stabilak, általános és titkos választójog, szociális intézkedések, adócsökkentés, a nagybirtok kisajátítása, felsőház ellenesség. 1935 után visszaszorultak, szavazóbázisukat egy részét a nyilas pártok hódították el. A Független Kisgazdapárt 1922-ig a legnagyobb kormánypárt. Bethlen és baráti köre belépésével az eredeti kisgazdaprogram kiüresedett. 1930-ban alakult újjá Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt néven Gál Gaszton vezetésével. 1934ben Echardt Tibor lett az elnök. 1935 után, a Gömbössel kötött megállapodás kudarca miatt a kisgazdapárt az alkotmányvédők táborába sodródott. 1936-ban csatlakozott hozzájuk Bajcsy-Zsilinszky Endre. A liberális pártok végig parlamenti pártok voltak. A Nemzeti Demokrata Párt már a dualista parlamentben is jelen volt. Bázisa a főváros és főleg a zsidó vallásúak. A Polgári Szabadságpárt, az ún. RassayPárt inkább agrárdemokrata jellegű. Bázisát főleg a vidéki értelmiség, kisbirtokosok, tanítók, asszimilálódott protestánsok jelentették. Az 1939-es választásokon csak Rassayék indultak el, a Nemzeti Demokrata Párt a zsidótörvények elleni tiltakozásul távolmaradt a szavazástól. 164