Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Muzeológia–Közművelődés - Némethné Jankovics Györgyi: Micsoda éjszaka volt! – avagy mi a titka a Múzeumok Éjszakája 2006-os sikerének?

ARRABONA 2007.45/1. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVI' ! Egyfelől a rendezvény gondolatisága, tartalmi és formai elemei (az előadások témájától kezdve a fáklya-fényig) mind-mind a Szent Iván éji misztériumi elemekkel álltak összefüggésben. A ma embere pedig sokat foglalkozik a misztériummal. Vagyis a program vezérgondolata kifejezetten aktuális. Az, hogy szokatlan időben, a megszokottól eltérő módon és tartalommal gyakorolhat a közönség egy egyébként nem túl gyakori művelődési szokást, ez a tény is erősítette az előbbi hatást. Másfelől sikerült átalakítani a múzeumokról alkotott, még ma is sokakban élő szentély-felfogást. Sikerül helyébe egy sokkal emberibb, vidámabb, valóban egyszerre ismeretterjesztő és szórakoztató családi eseménnyé formálni a múzeumlátogatást. Én magam sem tudtam egy-két évvel ezelőtt elképzelni azt a látványt, ami pl. 2005 Szent Iván éjjelén éjfél tájban tárult elém: fiatal pár kézen fogva, amúgy farmerosan, hosszasan mustrálta Deák Ferenc hatalmas festményét a múzeum folyosóján, vagy például azt a szépen felöltözött roma kislányt, aki — amíg szülei a barokk díszteremben gitármuzsikát hallgattak — az ajtóban álló István király szobrával ismerkedett. Azt hiszem, így válik egy-egy halványból földi valóság, a falakból tudást építő kövek. A Múzeumok Éjszakája kapcsán egy ugyancsak fontos reklám eszköz megvalósulása is segítette céljainkat, ezt pedig a „megéri" szóval lehetne jellemezni. Ahogy az üzletekben is felkelti figyelmünket az „egyet fizet többet kap"- akció, úgy itt is jól bevált az egyébként nem tudatosan használt eladásösztönző megoldás. Az igényes művelődési lehetőségek iránti érdeklődés tehát nem csökken, csak legfeljebb a családok anyagi forrásai szűkösebbek. A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA a belső kommunikáció, szervezeti kultúra és vezetés új megoldásait teremtette meg, amely egy változóban lévő struktúra számára nagy jelentőséggel bír. 2006-ban alakult át a múzeumunk szervezeti struktúrája, beépültek új feladatkörök. Úgy gondoltuk, ennek a struktúrának egyfajta próbája is lesz ez a rendezvény. Nos, véleményem szerint sok szempontból jól vizsgáztunk, de azért vannak kritikával illethető tapasztalatok. A pozitívumok: a szervezet (a győri múzeum) valamennyi dolgozója együttes törekvésének, közös munkájának eredménye volt ez a sikeres rendezvény. Mindenkinek volt személyre szabott feladata, teendője, melyet közösen osztottunk, vállaltunk el. Ez által a teljes szervezetet összefogó, minden munkatársat integráló együttműködés alakult ki. Ugyanakkor több kolléga — új szerepkört vállalva — újfajta benyomásokat szerezhetett a szervezet egyéb területein dolgozó kollégái munkájáról. Pl. a szakmuzeológusból teremőr lett, az adminisztrációban dolgozó közönségkapcsolati munkát kapott. Talán a legfontosabb: aki eddig nem, vagy nem eléggé tudta, ismerte a közönségünket, azokat, akikért vagyunk, az most megtapasztalhatta. Másfelől a többekben korábban kihasználatlan kreativitás, a szervezetben szunnyadó innovatív szerepvállalás is szerepet kapott programunkban. Amit a rendezvény lebonyolítása kapcsán kritikával illetnék: nem éreztem megfelelőnek a feladat — felelősség összhangját. Úgy vélem, hogy egy feladattal megbízott, vagy egy feladatot elvállaló munkatárstól elvárható az előkészítéstől a megvalósításon át a végiggondolt, felelősségteljes, önálló magatartás. A felelősségvállalás persze azt is jelenti, ha valamit nem tudunk megoldani, kérünk segítséget. De hagyni kell, hogy ki-ki a maga elvei, tervei szerint valósítsa meg mindazt, amit elvállalt. Ez egy szervezeti struktúra valamennyi szintjén minimálisan elvárható követelmény. 439