Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szilárdfy Zoltán: A győri Magyar Ispita egykori kegyképe. Ikonográfia – kultusztörténet

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK 16. kép 17. kép Ismeretlen nyugat-dunántúli festő: Ismeretlen festő: A gattendorfi kegykép. Szoptató Szűzanya Szent Annával, Olaj, vászon, XVIII. század közepe. a győri Magyar Ispita egykori kegyképe. Szent Anna-kápolna, Gattendorf Olaj, vászon, XVII. század vége. Magántulajdon Már korábban próbáltam a kegykép nyomára jutni, de igyekezetem csak 2004ben lett eredményes, amikor is Győrben, egykori papi hagyatékból vásárlás útján Németh Attila bánfalvai kanonok-plébános birtokába került, aki Makói Juhász Istvánt, a Magyar Nemzeti Galéria festőrestaurátor művészét kérte föl a többszörösen átfestett, több mint háromszáz éves olajfestmény szakszerű helyreállítására. A képen barokk kori kultuszát igazoló fogadalmi jegyek és koronák nyomaira találtak. Az 1748-ból származó dömölki másolatnak megfelelően a Szűzanya mögött Szent Anna alakja tűnik fel, ami kétségtelenül a Magyar Ispita kápolnájának legkorábbi patrocíniumára utal. (16. kép) A Széchényi György püspök által 1666-ban a város elaggott, szegény magyar polgárai számára alapított menhely történetében hiába kutattam a kultuszkép adataira, mivel Felber János, majd Bedy Vince munkáikban meg sem említik azt. Az Ispitához tartozó mai templom előtt már 1695-ben Telekessy István Szent Erzsébetkápolnát építtetett. A XVII. század végéről származó olajfestmény eredete egy nagy donációhoz kapcsolható, ugyanis Berdóczy Mátyás Győr-Szigetben levő kertjét és a városon kívül fekvő földjeit felesége, Pohárdy Anna halála után a Magyar Ispitának hagyományozta. Elképzelhető, hogy az Anna-kultusz a donátor Anna nevű hitvestársához kapcsolódik, amely az 1735-ben fölszentelt templomban már annyira kibontakozott, hogy a nagyméretű főoltárképre a kis Máriát oktató Szent Annát festették, Szent Erzsébet pedig már csak a mellékoltáron kapott helyet. Az 1733-ban szentelt harangok közül az elsőt Szent Anna tiszteletére szentelték. (Bedy 1939, 6669.) Az Ispita lakóinak szigorú napirendjében szerepelt, hogy naponta az ebédlő374