Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Ďurkovič Éva: Újabb adatok a Kisalföld kora vaskori településszerkezetéhez

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK Uzsoki 1964,245-246.: bronzbalta, -nyílhegy, -buzogány, -sarló, -spirál, -tokos véső (XJM ltsz. 53.86.1, 53.121.3-9). Bottyán Á., Mithay S., Koroncó, Bábota domb 1939. ásatás, XJM.R.A. 281-68: A temetőt a gemeinlebarni temetőhöz hasonlították. A feltárás során a C és D felületen telepobjektumok is kerültek elő Çld. VU. tábla/2, ábra). Mithay 1956, 60-61.: A győri múzeum két alkalommal végzett feltárást a területen, első ízben Bábota délkeleti részén. Itt a bronzkor első feléből származó sírokat tártak fel, majd a „magassági ponttól észak felé húzott árkokban a bronzkor végéről való ház alaprajza bontakozott ki", a ház mellett kemencét találtak, amelyet Mithay szerint bronzolvasztásra használtak. Czigány B. gyűjteményébe került innen egy bronzkés, lándzsa és kard. További irodalom: Mithay-Bottyán 1940, 174-183.; Kőszeghi 1960; Bandi 1962, 77-83. Gallus S., A Győri Városi Múzeum 1941. évi koroncói ásatása, XJM.R.A. 294-68: „a cserepek közt egykét keltának nevezhető is volt." A

II. kutatóárok (legnyugatibb) keleti végében egy nagy gödörobjektum (lakóház?) került elő, amelynek teljes nagyságát nem lehetett meghatározni, mivel csak egy része esett a kutatóárokba. Az objektum szögletes volt, 150 cm mély, laza fekete betöltésében cserepek és állatcsont került elő. Az objektum padlójában egy félméteres cölöplyukat (?) találtak. A kutatóárok nyugati végében egy kelta urna került elő. A Bakonyér medrének szabályozása során került elő a folyó falun átfolyó szakaszán egy vaslándzsa, amelyet Gallus S. a Preszkíta-korhoz kapcsolt. Mithay S., Szőke B., Koroncó-Bábota 1947. szeptember, XJM.R.A.304.68 (CsN 153,157,158/1947 — leletek száma, kora- és késővaskori szórványleletek). Mithay 1956,60-61.: Bábotán elsősorban a kőkori leleteket hangsúlyozta, de véleménye szerint a korai vaskorban is lakott volt. A Gallus S. által már említett (82. lábjgy.) vaslándzsát tartja ennek egyik bizonyítékának, amely a Bakonyérből került elő. Gábler D., Jelentés leletadásról, 1964. okt. 21, Koroncó-Bábota: A falu végén a Tsz földjén egy nyak nélküli urnát találtak, alsó részén mély rovátkolással. A területet 1951 előtt Tószer néven találjuk meg az irodalomban. Mithay 1970, 5-7.: Az 1. árok feltárása során cserepek és állatcsont került elő, valamint az említett gödör profilja. A gödör betöltésének felső határa (kezdete) a felszíntől 0,5 m mélységben volt. A gödör alján az agyagpadló és a ház északi falának nyomai láthatók voltak. Az objektum északi szélében/falán egy 20 cm átmérőjű cölöplyukat figyeltek meg (1,6 m mély). Az első profilban a betöltést alkotó vastag égett réteg tetejét átégett („tőzeggé vált nád" — Mithay szavaival) szerves réteg alkotta. A profil két szélén az égett lerogyott falat azonosította a feltáró. Az említett átégett, porhanyós föld alkotta rétegben patics darabok kerültek elő. Az égett réteget át nem égett sárga színű, puha paticsréteg tagolja, amelyet Mithay S. a planírozásként értékelt. Az új ház padlóját nem sikerült megfogni, de Mithya S. szerint ennek alját a korábbi ház déli fala valamint a ráhordott földréteg alkotta. Mithay 1970, 7.: Az utóbbi leletek 1,05 mélységben voltak. A két árok határán egy cölöplyukat tártak fel (6 cm átm., 1,10 m mély). A 2. árok első profiljában 1,05 m mélységben elmálott bronztörmeléket találtak, cserepek már 1 m mélységből előkerültek, mindenütt égésnyomokat és koromfoltokat figyeltek meg. Az időben egymást követő két házat elválasztó réteg a második profilban ugyanazon a szinten helyezkedett el mint az elsőben (a bedőlt déli fal, valamint a tőzeggé vált nádtető hasonlóan megfigyelhető volt). Mithay 1970, 7-8.: Agyagba döngölt, vízszintesen fekvő cserepeket figyeltek meg (sok grafitozott illetve grafitos díszítéssel ellátott darab volt köztük), valamint zöldesfehérre és hólyagosra égett csontok, amelyek Mithay szerint egyértelművé teszik, hogy a ház leégett. Az említett félköríves záródásban faltöredékek, némi cserép és égett föld került elő. Az északi részen a falat nem lehetett megfigyelni. A déli oldalán 1,3 m mélységtől a vörös föld alatt sárgás, homokos kemény agyagpadka volt. Ez a vörös réteg képezhette a padlót, alatta kevert földréteg volt. 1,5 m mélységtől sok kemény paticsdarab került elő. Ebben a mélységben a gödör északkeleti részén halpikkelyek, s egy kisebb gödörben vasszög került elő. Mithay 1970,9-14.: Legnagyobb mennyiségben fazék- és táltöredékek képviselik a házi kerámiát, amelyek legtöbb esetben barnás vagy vöröses színűek. Felületük durva, de vannak simított darabok. Díszítésük: • perem alatt benyomott körökből álló sor; • benyomkodott díszű plasztikus lécek (a lécen a benyomkodott díszítést eszközzel vagy körömmel alakították ki, ez utóbbit a fekete színű töredékeknél figyelték meg); • vízszintesen elhelyezett bütyök. A fazékformáknál a rekonstruálható darabok virágcserép alakúak. Ugyanakkor a vállkialakítás gyakran profilált. (IX-XIII. tábla) A táltípusok közt leggyakoribbak a behúzott peremű tálak, néha grafi34