Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Nagy Róbert: Bombázások–légiharcok a történelmi Győr–Moson–Pozsony vármegyék területén 1944–1945

NAGY ROBERT BOMBÁZASOK-LEGIHARCOK A TÖRTÉNELMI ... A gépek válogatás nélkül támadták a célpontokat, s ezek a berepülések több civil áldozatot is követeltek, sőt példa volt arra is, hogy a békésen a földeken dolgozó emberekre, kirívó esetben még a legelésző állatállományra is tüzeltek. A bombázásokat megakadályozni a vadászrepülőink nem tudták, de a kötelékeket gyakran sikerült megzavarni, s helyenként érzékeny veszteségeket is elszenvedtek. A bombázópilóták hamar megtanulták tisztelni a hazájuk légterét önfeláldozóan védeni próbáló magyar „fehérkeresztes" vadászokat, akik jelmondatukhoz hűen vetették magukat harcba, nem ritkán 8-10 szeres túlerővel szemben is: „Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse"

13 A légvédelemben élenjáró Pumák és a földi erők több bombázót lelőttek, a jelentésekből tudjuk, hogy Gyarmaton, Kónynál, Mosonszentjánosnál, Rábacsécsénynél szövetséges bombázók zuhantak le. A sikeres lelövésekért súlyos árat kellett fizetni: többek között Mórichida, Koroncó, Kistáplány, Gyirmót közelében saját vadászgépek lezuhanásáról szólnak a jelentések. A november 9-én kelt jelentés Gyirmótról: „Jelentem, hogy november 6-án délben 12. óra 15. perckor egy Messerschmidt 109-es repülőgép lezuhant. A pilóta Bánhidi György százados, aki szörnyethalt és elégett. A zuhanásból kifolyólag néhány lakosnak kára keletkezett. Megállapítás szerint sem a pilótát, sem a gépet ellenséges golyó nem érte, hanem a nagy magasságban ellenséges gépek támadása közben valaminő oknál fogva a pilóta elájult, s így a gép lezuhant, az ütődés folytán felrobbant és elégett.. "

14 Az elfogott angolszász pilótákat a magyar hatóságok, a katonaság, csendőrség fogta el, s általában vagy a Pápán állomásozó ejtőernyős alakulathoz szállították vagy közvedenül német hadifogságba kerültek. A velük szemben tanúsított bánásmód általában megfelelő volt, de különösen a nagy áldozatokat követelő támadások, és a már említett értelmeden vérengzések miatt előfordultak kilengések, sőt lincselés is. Ebben egyébként nagy szerepe volt az angolszász bombázók elleni propagandának is, amely különösen a nyilas kormányzat idején erősödött fel. Tegyük hozzá, némely esetben a propagandának valóban volt alapja, de az esetek többségében kirívó dolgok nem történtek. Merán Fülöp egy vadászat alkalmával szembesült egy amerikai kéttörzsű gép lezuhanásával, s a pilóta segítségére sietett: „.. .Azért szaladok, mert a távolban már látok embereket közeledni vasvillákkal és kaszával. A nyilas propaganda direkt felszólítja a népet a lelőtt »terrorbombázók« felkoncolására, lincselésére. Es nem is kell a népet akkor nagyon biztatni. Sok esetben éppen a vadászrepülők sportot űznek abból, hogy a földeken dolgozó parasztokat gépfegyverrel lövöldözik, és az sem teszi népszerűvé őket, hogy az oroszok segítségére eredményesen támadják a magyar arcvonalat, a visszavonuló csapatokat és menekülteket... felültetjük a pilótát, és abban a pillanatban indulunk el vele, amikor megérkeznek a vasvillások, egy egyenruhás nyilastól vezetve, aki egy hosszú pisztolyt tart kezében... Villámló szemei nem ígérnek jót, ez az ember gyilkolni akart és most engem gyűlöl, mert én ezt megakadályoztam.. ,"

15 A történelmi megyehatárokon belül, tehát Sopron megyét nem számítva, a légi háború 1000-1100 halálos áldozatot követelt, ebből Győr korábban említett szomorú statisztikája emelkedik ki. A sebesültek száma ennek a 2-3 szorosa volt, s a katonai veszteséget, valamint a borzalmas épületkárokat, ingó és ingatlan vagyontárgyak elpusztulását és az ipari potenciálban beálló visszaesést is vizsgálva, elmondható, hogy a vidéki Magyarország megyéi közül az egyik legnagyobb pusztításra Győr-Moson-Pozsony megyében került sor. 339