Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Áldozó István: A repülőgépgyártás decentralizálása és hanyatlása a német megszállás után

ÁLDOZÓ ISTVÁN A REPÜLŐGÉPGYÁRTÁS DECENTRALIZÁLÁSA ÉS HANYATLÁSA ... Áldozó István A REPÜLŐGÉPGYÁRTÁS DECENTRALIZÁLÁSA ÉS HANYATLÁSA A NÉMET MEGSZÁLLÁS UTÁN A közös német-magyar repülőgépgyártó program a második világháború alatt az ország gazdasági termelésének tekintélyes hányadát tette ki. A nagy volumenű munkafolyamatba a Weisz Manfréd Repülőgép és Motorgyár RT a Messerschmitt (Me) 210-es repülőgépek sárkányának és a gépeket működtető Daimler Benz (DB) 605ös motoroknak a gyártásával, a Magyar Vagon- és Gépgyár RT pedig a Me 109-es sárkányok gyártásával kapcsolódott be. Az említett ipari üzemek a megtermelt javak többségét nem a Magyar Királyi Honvéd Légierő, hanem a Német Birodalmi Légügyi Minisztérium részére állították elő bérmunka címén. A közös program megszervezése, folyamata, valamint befejezése jelenti évek óta a kutatásaim tárgyát. Most a termelés hanyatlásával, széttelepítésével, valamint a háborús kármentések és a gyártás összehangolásával szeretném az olvasót megismertetni. Magyarország hátországa a német megszállás időszakáig a háborús pusztításoktól megmenekült, a német hadsereg és gyáripar megrendelései azonban nagyon igénybe vették az ország gazdaságát. A Szovjetunió megtámadását követően az ipari üzemek tekintélyes része a német hadsereg részére végzett bérmunkát, amelynek aránya egyre nagyobb hányadot tett ki az ipari termelésből. Az ipari üzemeknek sok esetben — a magyar törekvések ellenére is — elsődlegesen a német megrendelések teljesítését kellett szem előtt tartaniuk. A Margaréta hadművelet keretében végrehajtott német megszállást követően az egész ipar, így a repülőgépgyártás is, korlátlan német ellenőrzés alá került. (Berend T. 1958, 453.) A német és a magyar kormány egyetértésével Repülőgépipari Kormánybiztost neveztek ki vitéz Hellebronth Vilmos személyében, akinek tevékenysége a túlzott német igények és a korlátozott magyar lehetőségek közötti összhang megteremtésében merült ki. Hazánk németek általi megszállását követően a hátország békés élete is megszűnt; ekkortól már számolni kellett az angolszász légierő bombatámadásaival, másrészt a szovjet hadsereg is közeledett Magyarország irányába. A magyar és német hadvezetés, valamint a gazdasági élet irányítói ebben a helyzetben is a haditermelés folytonosságának biztosítását tartották szem előtt, ehhez azonban a termelési egységeket biztonságosabb helyre kellett telepíteni. Ezért 1944 márciusában és áprilisában több alkalommal is tárgyalásokvoltak az ipari termelés decentralizálásáról. A Weisz Manfréd Művek 1944. április 3-i, valamint a Magyar Vagon- és Gépgyár április 13-i szőnyegbombázása, amelyet a 15. amerikai légihadsereg hajtott végre, még inkább halaszthatatlanná tette a gyárak biztonságos helyre történő telepítését. A termelés decentralizációja, valamint a biztonsági intézkedések tartalmazták az óvóhelyek és a kitelepült gyárak helyeinek kiválasztását és előkészítését, a gyári berendezések bombabiztos helyre való telepítését, illetve a szerszámgépek és berendezések elszállítását. Természetesen szükséges volt a már kész repülőgépek elszállítása, valamint a javítóműhelyek és a műhelyekben dolgozó személyzet biztonságba helyezése is. A Dunai Repülőgépgyár RT óvóhelyének bővítése már 1943 márciusában felmerült, azonban december végéig konkrét intézkedésekre nem került sor. A gyár területén a német megrendelők is folytattak vizsgálatokat, s az ő útmutatásuk alapján döntöttek az óvóhely típusának meghatározásáról. A Magyar Vagon- és Gépgyár vezetése először 1944. március elején vetette fel a gyár egy részének vidékre történő telepítését, azt azonban a Honvédelmi Minisztérium a „felesleges pánikkeltés elkerülése végett" elutasította. A meg325