Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Czirók Zoltán: A győri repülőszázad történetéhez

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK zetését. Emellett fenti történetnek is van egy „gyenge pontja" mégpedig az, hogy a kétüléses gépekben csak ritkán repültek hárman harci bevetésre, főleg ha mellette még bombaterhet is cipelni kellett, valószínűbbnek tűnne egy kísérő vadászgép a felderítő mellett — ettől persze még történhetett a leírtak szerint a repülőút. Másrészt a bécsi lapok nem biztos, hogy a győri repülők történetét írták le, amikor a pénzzel elfogott magyarokról számolnak be, ugyanis ebben az időszakban egy másik, hasonló eset is történt. Május folyamán az albertfalvai MARE gyárat értesítették, hogy a repülőgépek gyártásához szükséges alkatrészekből nagy hiány van és ezeket az alkatrészeket csak Ausztriában lehet beszerezni. Ezért a gyár négy pilótája Bécsbe repült három új géppel, nevezetesen Dobos István, Fehér Antal, Bíró Jenő, Ezékiel András — Fehér beszámolója szerint Szamuely oroszországi útja után (május 31-én érkezett vissza Dobos István pilótával). „Leszállás Bécsújhelyen történt szakadó esőben. Megérkezésünkkor az ottani személyzet a legbarátságosabban fogadott, azonban alig telt el egy óra és megérkeztek a detektívek, négyen. Az ajtókat bezárták, ki sem lehetett menni a helyiségből. Repülő ruháinkat le kellett venni. Ezek után mind a négyünket kocsiba ültettek és bevittek Bécsbe, a fegyházba. Ott külön-külön cellába zártak, ahol heteket töltöttünk el. Repülőruháinkat, saját pénzünket és a vásárlásra vitt pénzt elvették, úgyszintén a három új gépet is. Sok sanyargatás és testi bántalmazás után, hetek elteltével kiengedtek bennünket és pedig úgy, hogy kocsira ültettek bennünket négy detektív kíséretével és az osztrák-magyar határra vittek minket. Ott átadtak a magyar határőrségnek. Vonatra ültünk Győrig mentünk. Ott kiszálltunk, kimentünk az ottani reptérre, felkerestük Endresz György reptér parancsnokát. Elmeséltük neki, hogy mi történt velünk és szeretnénk hazamenni. O már értesült az egész ügyről. Endresz úgy Dobosnak, mint nekem rendelkezésünkre adott egy-egy gépet. Dobos Ezékiellel, én pedig Bíró Jenővel repültünk haza Albertfalvára.

29 Június végén a harcok beszüntetésével, majd a fegyverszünet megkötésével a frontnak ez a része elcsendesedett, némileg feladat nélkül hagyva a Győrben állomásozó századot. Nem csoda hát, hogy semmiféle feljegyzés nem maradt fenn tevékenységükről függetlenül attól, hogy a szokásos, rutinszerű felderítéseket bizonyára végrehajtották. Mindenesetre a győri (vadász)repülők dicséretére vált, hogy a tiszai harcok támogatására — a saját felderítés sikeres végrehajtáshoz és az ellenséges berepülések meggátolása céljából — egy vadászkülönítményt szerveztek és ebben egy győri pilóta is helyet kapott. A hadsereg-parancsnokság július 16-án intézkedett az egység Ongára küldéséről, de a vadászgépek megérkezése körül akadt némi probléma: „Hoffartot 1919 júliusában a Berg gépével Ongára rendelték, az itteni harci rep. erők megerősítésére. Győrből Schnepf Istvánt, Rákosról Deutsch Istvánt rendelték ki és a három vadászgépnek az Ongára való átrepülés előtt Rákoson kellett gyülekezni. Rákosról rajban indultak el, rajparancsnok: Hoffart, de csak Hoffart jutott el Ongára, mert az odarepülés közben az egyik kísérő még Hatvannál, a másik Mezőkövesdnél kényszerleszállt."

30 Az egyetlen és egyben utolsó jelentés már a július 30-i zavargások elfojtására felszállt repülőgépekről számol be, a román bevonulással azonban a győri század is kénytelen volt délebbre húzódni. 316