Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Tóth Imre: Elméleti és módszertani megjegyzések a regionalitás kérdéseinek kutatásához. Regionális indentitások Burgenlandban és Nyugat-Magyarországon
ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK mutatható kontinuus jegyeket felerősíteni, illetve a Magyarországgal kapcsolatos diszkontinuitást hangsúlyozni. A frissen megalakult Burgenland tartományi identitásának megteremtésében a kezdetektől élénk hatása volt az össznémet gondolkodásnak. Erre utal a Burgenland zászlajával és címerével kapcsolatos 1922. június 20-i döntés is, mely a piros és arany színt, illetve a fekete sast tette meg az új tartomány jelképének. Bár a sassal összefüggő hivatalos indoklás úgy szólt, hogy azt az egykori németújvári grófok címeréből emelték át, 6 a némettel rokon szimbolika nehezen volt leplezhető. A zászló és a címer motívumaihoz és színeihez hasonlóan a tartományi ünnepnap kiválasztása 7 is az össznémet azonosságtudat erősödését szolgálta. A hátteret ehhez elsősorban az szolgáltatta, hogy a birodalomból kisállammá zsugorodott Ausztriának— az analóg fordulatokon keresztülment Magyarországhoz hasonlóan — szembe kellett néznie a évszázados történelmi keretek drámai megváltozásából eredő problémákkal. A váltás hatalmas dilemmát okozott 1918 után az osztrák közgondolkodása számára, mely hirtelen nem tudta definiálni önmagát. Több évszázados birodalmi tudat élt tovább immár birodalom nélkül, ráadásul a birodalomhoz kötődés miatt nem kerülhetett sor modern nemzeti tudat kifejlődésére sem. Az identitását kereső osztrák nemzettudat csak a német kultúrához kapcsolódhatott, melyet azonban az aktuális politikai szituáció — az Ausztria és Németország egyesülését megtiltó párizsi döntések — miatt nem bontakozhatott ki a maga teljességében. A Burgenland-konstrukció gyengéi, a külső veszély (magyar revízió) és a belső problémák (gazdasági ellehetetlenülés, a tartomány felosztásának veszélye stb.) jól megfigyelhetően a lokális identitás erősödéshez vezettek. Burgenland jó néhány évvel az átcsatolást követő „beszoktatási periódus" után sem vált Ausztria szerves részévé. Ludwig Leser tartományfőnök-helyettes 1926-ban a tartománygyűlés előtt kénytelen volt elismerni, hogy bár a Magyarországhoz kötődő hazafias érzést a „burgenlandiság" érzése váltotta fel, sajnálatos módon azonban a burgenlandiak nem viseltetnek szimpátiával Ausztria többi része iránt. Vagyis a „burgenlandiság" nem vonta maga után az osztrák öntudat kifejlődését. A vidék falvainak, városainak lakói mindennapjaikban valóban idegenkedve ejtettek szót az osztrák hivatalnokról, arról, hogy termékeiket Ausztriában értékesítik. Ilyen és ehhez hasonló kitételek általánosak voltak a keleti határ mellett. Burgenlandot valamiféle különleges, Magyarország és Ausztria között létező entitásként definiálták saját polgárai. (Haslinger 2000, 83-84.) Az egységgé válás mindazonáltal nem csupán fogalmi szinten ölt testet. Az azonosság-konstrukciónak olyan könnyen megragadható, ha úgy tetszik anyagi, tárgyiasult elemei is vannak, mint a közlekedés, a kommunikáció, infrastruktúra fejlesztése, a mobilitás növekedése, a gazdasági szálak. A két háború közötti korszak önmeghatározási kísérlete mindenesetre meglehetősen szilárd alapot biztosított a későbbi tartományi identitás kifejlődéséhez — mindezt természetesen olyan környezetben, ahol a tartományiság gyökerei hosszú évszázadokra nyúlnak vissza. Az „alapozó szakasz" jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az identitásképzés szempontjából oly fontos kollektív emlékezet kialakítása során az osztrák — és természetesen a burgenlandi — történetírás éppen ezért kiemelt figyelmet szentel a két háború közötti időszaknak. A határon túl megjelenő folyóiratok, levéltári, múzeumi kiadványok, tanulmánykötetek cikkeinek zöme azokkal a történelmi korkérdésekkel foglalkozik, amelyek szorosabban vagy tágabban a Landesidentät, a tar302