Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)

TÓTH LASZLO A POLGÁROSODÁSÉRT KÜZDŐ GYŐRI ARGONAUTA szággyűlésen követ volt... egyik testvérje jelenleg takarékpénztári igazgató, s a nemzetőrség kapitánya, a másik testvére főhadnagy — hát már minden főhivatalt Hergeszell viseljen? Ez nem megy." (Hazánk 1848. június 3.) A Hergeszell (Jerfy) család feltűnően nagy gazdasági sikereit, valamint a város közéletében elfoglalt vezető pozícióit főleg a céhbeli polgárok nézték gyanakodva. Sikeresen feltörő, „újgazdag" családnak tekintették őket és értékítéletüket (olykor esetleges ellenérzésüket) a választásokon fejezték ki a családdal szemben. Mindezen okok együttesen járultak hozzá, hogy a győri választópolgárok voksaikat nem a gazdag, tekintélyes és jó nevú polgári család tagjára adták, még ha annak tudása, jellembeli tulajdonságai és érdemei alapján feltétlenül rászolgált volna. JEGYZETEK 1 Kautz Gusztáv utca létezett még a háború előtt (ma Nagy Jenő utca). Czech János szülőházának (Király u. 7.) belső kapubejárójára egy emléktáblát helyezett el az utókor. (Orbánné, 2001. 117, 118.) Ujabban dicséretesen Kautz Gyuláról nevezték el a Széchenyi Egyetem Közgazdasági Karát. 2009-ben lesz a nagy közgazdász halálának centenáriuma, testvéröccse Kautz Gusztáv halálának pedig az idén lesz a 100. évfordulója. Üdvös lenne, ha a Kossuth Lajos utcai „Kautz-házra" (Kossuth Lajos u. 20. — ma Pető Panzió) emléktábla kerülne, ahol a Kautz-testvérek nevelkedtek és felnőttek, az emlékezésre szintén méltó apjuk, Kautz Ignác, városi főgyógyszerész gondos nevelésében. 2 „.. .Hergeszell Ferenc a 48-49-es nagy időkben országgyűlési működésén kívül városunk közéletének is jelentékeny és érdemes alakja volt, szereplésének egyes mozzanatai és azokból kidomborodó jellemrajza is megérdemlik a vele való foglalatosságot." (Jerfy 1931, 250.) 3 Érdekes adalék, hogy a három Hergeszell-fiú nem következetesen használta az új családnevet: Ferenc egyáltalán nem, József csak ritkán, Antal pedig csak a Jerfyt használta. 4 Nemcsak az igazságszolgáltatásban, hanem a közigazgatásban is használták a magyar nyelvet. Ez a jelenség azért is meglepő, mert a város kultúrájának a XIX. században német gyökerei voltak: a kereskedők és a kézművesek jó része német származású volt, a középrétegek németül beszéltek, német színház és német nyelvű napilap volt a városban, a zeneművészet repertoárja német klasszikusokra épült, német társasági szokások divatoztak, az üzleti élet német nyelven folyt. 5 Nem véletlen, hogy Mátyás főhercegnek egyik koronázási feltétele volt, hogy a magyar tanács hozzájárulása nélkül nem adományozhat a szabad királyi városoknak városi kiváltságokat. 6 A királyi városok privilégiumai: a város földesúri jogot gyakorolt, birtokot, jószágot tarthatott, részt vett a nemesi felkelésben. Polgárai vám- és helypénzmentességet élveztek, királyi bért, hadiadót viszont fizettek a kincstárnak. „Magvaszakadás" esetén vagyonukat nem a király, hanem a város örökölte. 7 A „városi polgári urak" névjegyzékét városrészenkénti bontásban közölték a falragaszok. Érdekes olvasni a 876 fő foglalkozásának, a ma már nem ismert kézműves szakmáknak színes kavalkádját. A lista egyébiránt megkülönbözteti a kalmárt a kereskedőtől (kereskedő az, akinek nem volt nyílt üzlete, árukiméréssel nem foglalkozott, a kalmár viszont csak gabona és sertés kereskedelmet folytatott). (Jerfy 1931,252-261.) 8 Ezek a legfontosabb követi utasítások. Szerepel még a tisztikar „üdönkénti új választása", mely „kártékony hatású a királyi városokra nézve" (féltik ugyanis a tisztikar nívóját, mert a „fondorkodó ármánytul" a vagyontalan tisztviselők jövője bizonytalan — 6. pont), a királyi városok támogatása a polgári rendet erősíti (12. pont), a népnevelés szorgalmazása (10. pont), „a czéhek országszerte eltöröltessenek" (14. pont). 9 A követek országgyűlési költsége a követi utasítások 13. pontjában szerepelt olyan kontextusban, hogy a legnagyobb tételt kitevő szállást ingyen lehetne biztosítani a követek számára. Hergeszell pontos költségkimutatása szerint: napidíj 4 pengő forint, egy hajdú 48 krajcár, pozsonyi szállásbér, bútor szállítás fuvarköltsége (Éliás Singer). Összesen: 2323 forint 35 krajcár a félévi pozsonyi tartózkodás költsége. (Jerfy 1931, 275.) 10 Ez máskor is előfordult: 1843. március 7-én Győr szabad királyi várossá emelésének centenáriumi ünnepségén a közgyűlés sokallta a kiadásokat: 800 font kenyeret osztottak ki a város szegényei között és 150 forintot költöttek a polgárőrség új ruháira, hangszereire és fegyvereire. (Jerfy 1931, 278.) 11 A hivatali ranglistán a főbíró és a polgármester után a harmadik „columnáris állást" a kapitány töltötte be. (Jerfy 1931, 279.) 12 Ma is áll az épület, az ú. n. Némethy-féle ház a kettős híd lábánál, Győr, Ráth Mátyás tér 8. 279