Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)

TÓTH LÁSZLÓ A POLGÁROSODÁSÉRT KUZDO GYŐRI ARGONAUTA bennünket, az utánuk következő osztrákok lázadónak és Kossuth-kutyáknak, mindketten akasztófával fenyegetnek és agyonlövéssel fenyegetőznek, ha nem teljesítjük parancsaikat." (Ecker 1973, 49. május 29.) Az ácsi erdőben lezajlott véres csata (1849. április 26.) után Hergeszellt goromba inzultus érte: az osztrák csapatok kivonulása előtti napokban Schlick osztrák tábornok magához hivatta a polgármestert, a főbírót és a városkapitányt. Megparancsolta nekik, hogy a rekvirálás! parancsot jól és gyorsan teljesítsék. Hergeszell rá akart mutatni, hogy a parancs teljesítése lehetetlen, de alig nyitotta ki a száját Schlick ráripakodott: „'s Maul halten, ihr Hunde! Ich kenne euch und wer ich bin, wisst Ihr! Allons, Marsch! Rechtsum, Lumpenhunde, Kossuthhunde!" (Ecker 1973,49. május 1.) Megaláztatás érte a másik oldalról is. Amikor Pöltenberg tábornok VII. hadtestejúlius 28-án Győrbe érkezett Lukács Sándor is megjelent a városban, kinél „tisztelgett" Hergeszell Ferenc és Korbonits István, a megválasztott polgármester, hogy „tisztára mossák magukat a kormánybiztos előtt". (Hermann 1998, 41.) A Püspökvárban tartott beszélgetésen Hergeszell mentségül felhozta, hogy „csak az erőszaknak engedelmeskedett". Mire Lukács kijelentette, „senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy valamilyen hivatalt betöltsön". Korbonits büntetése az lett, hogy Lukács azonnal leváltotta posztjáról és Jankó Mihályt

25 nevezte ki polgármesternek. Hergeszell teljesen elszigetelődött, még a május 12-i közgyűlésre sem hívták meg, a június 30-i ülésen pedig azért nem jelent meg, mert immár harmadszor jelentette ki: „változatlanul nem óhajtja elfogadni a polgármesteri tisztséget". (Eckerl973,49. június 30.) Lukács Sándor — nem érzékelve a polgármesterség erőszakos rákényszerítését Hergeszellre — nem méltányolta, hogy a város érdekeit, a polgárság életét és vagyonát védte. A városi népképviseleti választásokat — Hegeszellt kivéve — többnyire a régi tisztviselők nyerték meg. Az már gyógyír volt polgármesteri veszszőfutására, hogy Újházy László kormánybiztos, rehabilitáló szándékkal, kinevezte helyettes tanácsnoknak. ( Jerfy 1931, 314.) Az 1849. június 28-i győri ütközet után a fiatal Ferenc József császár is bevonult Győr városába és Majthényi királyi biztos kiszemelte Hegeszellt polgármesternek, ám ő még el se ment az invitációra. Ugyanígy tett Beké Auguszt és Zmeskál Sándor, akiket főbírónak, ül. főjegyzőnek javasolt az újdonsült királyi biztos. Világos után a magyarok közül úgyszólván alig akadt jelentkező, senki sem akart az osztrákok szolgálatába állni. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Magyarországot Európa élvonalába helyezte, minden fejlett nyugati demokrácia tisztelettel adózott a magyar nép hősi küzdelmének és bátor helytállásának. „Kifényesedett a magyarság-kép Európában!" A Habsburg hatalmat „vádak és szemrehányások érték a magyar forradalom elfojtásáért és a brutális megtorlásért". (Ormos 2005,186.) Ezt érezvén Bécsben, a kamarilla „túlkapásaiért kikiáltották bűnbaknak" Julius Haynau táborszernagyot, akit 1850. július 6-án nyugdíjaztak. (Csorba 2003,283.) A bécsi kormány magyarországi politikáját azonban nem folytathatta ott, ahol a forradalom előtt abbahagyta: modernizálnia kellett a birodalom irányítását, a centralizált önkényuralom mellett új közigazgatási struktúrát is ki kellett alakítania. A belügyminiszter 1850. szeptember 13-án polgári színezetű igazságszolgáltatási rendeletet bocsátott ki. Ezt felismerve, már vállalhatott szerepet Hergeszell Ferenc is — távol minden politikai, közéleti és hatalmi anomáliától. Felkínálták neki a győri es. kir. járásbíróság megszervezését, amit ő nagy kedvvel elvégzett és ő lett a bíróság vezető bírája. (GYEL1999,135.) Még nyolc évig dolgozott, boldogan emlékezett diétái sikereire, s élete végéig büszke volt arra, hogy ő 277