Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth László: A polgárosodásért küzdő győri argonauta Hergeszell Ferenc (1806–1859)

TÓTH LÁSZLÓ A POLGÁROSODÁSÉRT KÜZDŐ GYŐRI ARGONAUTA ben „megörökölte" a takarékpénztár vezérigazgatói székét, melyet vagyonában és működésében jelentősen stabilizált, és a bank pénzügyleteit regionális szerepkörre fejlesztette. Nemcsak a városban és a vármegyében volt nagy tekintélye, de a bécsi és pesti üzleti körök is figyeltek véleményére. 1890-től négy cikluson át a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke volt. Kezdeményezésére megépült a Felsőkereskedelmi Iskola, valamint a Fa- és Fémipari Szakiskola. Az uralkodó 1886-ban csanaki előnévvel nemességet adományozott neki. (GYEL 2003,151.) A család legidősebb gyermeke, Ferenc nem vállalkozott gazdasági téren, nem érzett hozzá tehetséget; tanult ember, jurátus lévén életfilozófiájában a jog, a törvényesség, erkölcsében a jogra épített igazságosság dominált. Bakonyszombathelyen született — alig múlt kétszáz éve — 1806. szeptember 2-án. (GYÉL 1999,132.) Az 1820-as évek második felében végezte el a győri jogakadémiát és 1829-ben a pesti királyi táblánál sikeres ügyvédi vizsgát tett, melyet — korabeli szokás szerint — Győr vármegye közgyűlésén kihirdettek. (Jerfy 1931, 249.) Hites ügyvédként kezdte pályafutását, s csakhamar tiszteletbeli „alügyviselő" (alügyész) lett, melyet a városi magisztrátus felterjesztésére 1830. szeptember 14-én hagyott jóvá a királyi Helytartótanács. Tisztában volt vele, hogy alügyészi munkáját, mint „hív szolgálatot" elismerik, s ebben bízva kérvényezte az 1836. évi tisztújítás alkalmával a városi tanácsosi stallumot. A tanácsülésről a főjegyző által kiadott bizonyságlevelet csalódással vette tudomásul, ugyanis hiába volt apja a külső tanács tagja, maga és testvérei elismert „kebelbéli polgárok", munkájában hiába tanúsított „tántoríthatatlan hűséget és ritka ügybuzgóságot, példás erkölcsi magaviseletet", a választásnál 13 szavazatot kapott, ami kevésnek mutatkozott a tanácsosi cím elnyeréséhez. Tudomásul vette a döntést és folytatta az ügyvédi gyakorlatot. Türelmesen várt jobb időkre, mígnem 12 év múltán, 1841. június 6-án, 35 éves korában megválasztották „a nemes város tanácsnokává", így — már a belső tanács tagjaként — lehetőséget szerzett akár országgyűlési követség elnyerésére is. Ügyvédként és alügyészként a tanács gyakran kirendelte „pörgondviselőnek" különösen a csődperek előkészítésében. Előterjesztései (szóban és írásban) mindig magyar nyelvűek voltak, ami arra utal, hogy Győrött a magyar nyelvet (még az 1844-es országgyűlési hivatalossá tételt megelőzően) használták az igazságszolgáltatásban.

4 Közben Hergeszell Ferenc tanulmányozta a szabad királyi városok, mint az ország „negyedik rendjének" jogállását, szerkezetét, a belső és külső tanács működését és a városi országgyűlési követek jelölésének különböző módozatait, így a királyi városok jogtörténeti és jogelméleti témakörének komoly szakértője és elszánt harcosa lett. A városok működésének törvényes jogalapja a II. Mátyás uralkodása kezdetén hozott 1608. évi I. törvénycikkre épült, mely biztosította a városok részére az országgyűlésen az ülési és szavazati jogot. A vármegyék a diétán igyekeztek korlátozni a királyi városok növekvő befolyását,

5 a városok szívósan követelték (maguk mögött érezve a király támogatását) az 1608-as törvény legfőbb jogi alapvetését, miszerint az országgyűlésen a királyi városok azonos jogállásúak a vármegyékkel. Olyan eset is előfordult, hogy a karok és rendek megtagadták egyes városok részére kiadott királyi előjogok törvénybe iktatását. Máskor a curiatim votum-elv érvényesült, vagyis a megyék elérték, hogy az összes királyi város együttesen gyakoroljon egy szavazati jogot. Az 1751. évi országgyűlésen a vármegyék a fiatal szabad királyi város, Győr első követeinek (Karner József polgármester és Babatics József főbíró — Fejér 1874, 609.) eltávolítását követelték „harsány kiáltások" közepette, s csak Mária 267