Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: Újrbériség és börtönügy. Moson vármegye kéziratos statisztikai kimutatása 1847-ből

HORVÁTH GERGELY KRISZTIÁN URBERISEG ES BORTONUGY... Horváth Gergely Krisztián ÚRBÉRISÉG ÉS BÖRTÖNÜGY MOSÓN VÁRMEGYE KÉZIRATOS STATISZTIKAI KIMUTATÁSA 1847BŐL A vármegyék állapotát bemutató alispáni jelentés meghonosítására Tolna vármegye tett kísérletet 1847-ben, mely ötletet Mosón Vármegye Közgyűlése nemcsak üdvözölte, de maga is rögvest elrendelte a jelentés elkészítéséhez szükséges adatok gyűjtését.

1 A Kroner Lajos alispán hátrahagyott iratai között található, az 1847. augusztusszeptemberi állapotokat tükröző kimutatás

2 több szempontból is rendkívül értékes. A rendiség végén, szinte a jobbágyfelszabadítás előtti utolsó pillanatban ad átfogó képet az egyes települések birtokmegoszlásáról, úrbéres terheiről, a munkabérek szezonális alakulásáról. Külön szöveges rész foglalkozik a közbiztonsággal, illetve a vármegyei és uradalmi tömlöcökben fogvatartottak jellemzőivel. Jóllehet ez a fajta érdeklődés a reformkorban nem előzmény nélküli, az általunk ismert, Mosón megyére vonatkozó források

3 közül mégis különbözik abban, hogy ez az első, ahol az adatgyűjtést a vármegye közgyűlése kezdeményezte, illetve ahol a településekkel kapcsolatban nem a népességszám, az adóporták száma és a főbb haszonvételek állnak a középpontban, hanem az általános megélhetési alap, a föld megoszlása és a napszámok. Az előbbi, kézikönyvekben testet öltő statisztikai jellegű adatgyűjtés sem nélkülözött elméleti megfontolásokat,

4 jellemzője ugyanakkor, hogy inkább a szélesebb nagyközönség érdeklődésének kívánt megfelelni, semmint a közigazgatás elvárásainak.

5 Néhány eseti kezdeményezésen túl teljesen hiányoztak az országos kitekintésű, ráadásul friss adatokat felhasználó művek. Érthető, hogy a reformkori vitákban megfogalmazódó egyik legfőbb követelés az volt, hogy „Adatokat kérünk szépen, adatokat!"

6 Naprakész adatokkal maguk a vármegyék sem rendelkeztek. A közigazgatás csak az adóügy és a nemnemes összeírások kapcsán volt rákényszerülve, hogy legalább hozzávetőleges pontossággal kövesse az egyik évről a másikra beállt változásokat, minden egyéb esetben bizottságot kellett az adott probléma feltárásához és a megoldásához szükséges adatok megszerzésére felállítani. Mosón megyében ugyan a helyzet az országos átlaghoz képest jóval kedvezőbb volt, de ebbe a műveltségi és anyagi mutatók mellett legalább annyira belejátszott a megye kicsiny volta: a korszakban két járásra osztott megye csupán félszáz települést számlált. Jóllehet a forrás adatai könnyen értelmezhetők, néhány sajátosságra röviden szeretném felhívni a figyelmet. Már felületes átolvasás után is kitűnnek azok a települések, ahol előrehaladt a telekaprózódás. A pénz-, illetve terményjáradék arányából következtethetünk a paraszti piacosodás mértékére: ahol az úrbéres népesség piaci aktivitásának köszönhetően folyamatos pénzbevételre tett szert, ott terheit is inkább pénz-, nem pedig terményjáradék formájában rótta le. A magyaróvári uradalomhoz tartozó települések adatai e tekintetben különösen érdekesek. A Habsburg-család magyarországi ágának, ezen belül a Magyaróvári Főhercegi Uradalomnak a levéltári anyaga az 1956os budapesti levéltári tűzben legnagyobb részt megsemmisült, így az uradalom egészéről csak Wittmann Antal főjószágkormányzó munkáiból nyerhetünk felvilágosítást. (Wittmann-Dengláz, 1831; 1833.) Számos egyéb, nyomtatásban megjelent forrás is ismeretes ugyan,

7 de ezek szerzői jobbára a gazdálkodás menetére koncentrálnak, társadalmi kérdésekre kevéssé érzékenyek. A nagybirtokhoz tartozó települések 237