Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Csécs Teréz: A Rábaközről a Tudományos Gyűjteményben (1817–1841) (Kitekintéssel a Répce-mellékre és a Tóközre)
CSECS TERÉZ A RÁBAKÖZRŐL A TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNYBEN (1817-1841 ) A reformkorban rendkívüli jelentőséggel bírt az ország állapotának részletes felmérése, ami kiterjedt még a patikákra is. Csaplovics János, a neves történeti, jogi és földrajzi író, a magyar néprajztudomány egyik előfutára, a statisztikai etnográfia művelője Sopron vármegyében csak 6 patikáról tud, pedig a 7. kismartoni mellett van egy 8. is, a „Csornai Patika, melly pedig [a' T. N. Vármegye egyik Orvos T Sándorfy úr is ugyan Csornán lakván] alkalmas sorsba vagyon" — írta kiegészítésképpen Bachich József. (Bachich 1823) Hatos László is fűz ehhez még kiegészítést: „Csorna Mező Városában is vagyon egy rendes patika, melly egész Rába közre és Répcze melléki nagy részére szolgál". (Feltehetően azonos az előzőben ismertetettel?) (Hatos 1823) Lukacsy István Bogyoszlón volt plébános 1797-től haláláig, 1852-ig. A Győri Püspöki Megye leírásában a győri püspökök sora után ismerteti az egyházmegye felépítését, a nagyobb városokat. Közülük ide tartozik „Csorna, Praemonstratensis Praepostsággal, és hiteles levél-tárral". (Lukacsy 1824) Javításokat találhatunk Lukacsy ezen munkájához, többek között a csornai és horpácsi Szent Mihály Arkangyal prépostságról W. L. tollából. (Waltherr 1833) Kapuvárról Szalay Ágoston egy 1547-ben „Kapw Waraban" kelt magyar nyelvű levelet közöl „Kapwy mihal paptól Zotan Emrenek, Nádasdy Tamás sáfárának". Kapui Mihály megerősíti egy korábbi levelét egy suba csináltatás és posztó ügyében. A levél hátán egy „étek lajstrom" is található. (Szalay 1834) Gyurikovits György a magyarországi végvárakról írt — közel kétszáz évet átfogó — munkájában. Számba veszi az 1637/38. és 1646-47. évi országgyűléseken „nemzeti nyelven szerkeztetett, hiteles irományokat", melyek a várak állapotáról, fenntartásáról készültek, felsorolja a végvárakat, köztük Kapuvárt is. Az első irat szerint a „Győrhöz tartozó Végházakban katonáskodó hadi népnek fizet Austria tűrhetőképen, ha nem is egyszer, de még is többizben", ami általában nem jellemző az országra! (Gyurikovits 1839,54., 63-64.) „A' mohátsi szerencsétien ütközetből... a' győzedelmes vérengző Törökök... [a] Vármegyéket Balaton taváig 's Győrig elpusztították, elfoglalták." Drága az élelem és rendszertelen az ellátás, rossz állapotban vannak a „végházak", kevés a bennük szolgáló vitéz, gyakoriak a kicsapások, amit a török az országbélieken torol meg. Majd felsorolja, hogyan kellene megoldani a biztonságos védelemhez a végvárak ellátását. (A második javaslatban is nagyjából ugyanazon megoldási lehetőségek szerepelnek, itt Kapuvárt külön már nem említi.) Kisfaluddal, a kisfaludi nemeseknek a mihályiakkai való 1363-dik évi peres ügyeivel foglalkozik Horvát István. Rézmetszetben közli az oklevelet és az átírását is. Az oklevél a Vas vármegyei szolgabíró, Kisfaludy János levéltárában volt megtalálható. (Horvát 1834b) Mihályi Sopron vármegyei mezővárosról szól Horvát István diplomatikai közleménye. A király „Vgurino" püspöknek ajándékozza a „Michal" nevű birtokot 9 mansio rabszolgával és gyerekeikkel, 10 nőtlen rabszolgával és 4 mansio libertinussal (név szerint felsorolva). Horvát részletesen leírja az akkor még majdnem ép királyi pecsétet is, amely „az Oklevél közepénél tétetett két vágányból függ le veres és zöld színű fonatott selyem kötélkéről" (Horvát 1834a 98.) 18 231
