Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Kelemen István: Gróf Széchényi László (1713–1760) horpácsi uraság halála után maradt Sopron vármegyei birtokok 1761. évi összeírása

KELEMEN ISTVÁN GRÓF SZÉCHÉNYI LÁSZLÓ (1713-1760) HQRPÁCSI URASÁG HALÁLA... A kövesdi szőlők az Új- és az Agh-hegyben feküdtek, a hegyvámból a helyi templomnak 5 és fél akó járt, míg a hegyvám többi része és a tized fele Széchényi Lászlót, fele pedig fivéreit, Antalt és Zsigmondot illette. A lövői bordézsmából és hegyvámból csak egynegyednyi rész (összesen évi 15 akó) járt az uraságnak. A bozi, a hidegségi és homoki, a nagycenki és a peresztegi szőlőhegyről járó bordézsma és hegyvám negyede is őt illette. Ami a borok minőségét illeti, a gógánfait az utolsó helyre sorolták, a lövőit ennél jobbnak találták, míg a bozi szőlőkről feljegyezték, hogy azok ,jó és nevezetes bort teremnek". IV. A jobbágyi használatban lévő termőföldek milyensége a) Lövő A conscriptio szerint ebben az időben Lövő mezőváros határában a három mezőre osztott földek egyharmada köves és sovány, másik harmada a nagyon csapadékos években vízállós, harmadik része viszont jó és termékeny. A helység határa annak fekvése és lapályos (róna) volta miatt mindenféle marha legeltetésére alkalmasnak bizonyult, de még a helybeliek saját marháinak sem lett volna elegendő legelési lehetősége, ha a Nagyerdőn, melynek nagy része a lövői határban feküdt, nem legeltethettek volna. A helységnek mind a két végén volt egy kis gyöpje, melyet inkább csak a ludak használtak. b) Újkér A szántókat két mezőre osztva művelték. Az egyik mező a falutól távol esett, ezért ahogy kellett volna, nem munkálták meg. Egyébként mind ez, mind a másik mező (mely a helységhez közelebb esvén jobban meg volt munkálva), termékenynek számított, némely részeiket leszámítva, melyek kövecsesek vagy vízállósak voltak. A legeltetésről feljegyezték, hogy az a Nagyerdő nyújtotta lehetőségek kihasználásával történt, ahol a jószágokat szabadon őrizték. A Nagyerdőben összeírtak egy bizonyos Osztál és Szénégető nevű, mintegy 150 kaszásra való rétet, ami a jobbágyhelyekhez volt felosztva, de mivel csak csapadékos időszakban és a makk termésének idején kívül vehették hasznát, ezért a rubrikába ezeket nem vették fel. Az újkériek három darabban kb. 5 holdnyi gyöppel rendelkeztek, ami korábban nagyobb területű volt, de kb. négy köböl alá valót feltörtek belőle kender és káposzta számára. c) Gógánfa A két mezőre osztott szántók általában agyagosnak, egy darabjuk pedig vízállósnak számított. A többi róna volt ugyan, de gyenge termékenységű. A határ mindenféle marha legeltetésére alkalmasnak bizonyult volna, de nagysága ezt nem tette lehetővé, ezért a helyiek kénytelenek voltak saját marháikat is más vidéki határokra hajtani. Volt egy kb. 50 holdnyi erdejük, melyben csonka tölgyfákat, haszontalan tüskés bokrokat találhattak, és amelyben szabadon gyakorolhatták faizási jogukat. A Kertek alatt 5 holdra való kender- és káposztaföldet írtak össze. d) Horpács A szántókat három mezőre osztották. Az egyik rész termékenynek, a másik jobbára kövesnek, az alsó rész pedig vízállósnak számított, úgyhogy utóbbinak nedves években igen csekély hasznát lehetett venni. A horpácsiak erdeje az undi és a lédeci mezőkkel, a zsirai, a fülesi és a völcseji erdővel volt határos, jobbára csonka tölgy211