Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Csiszár Attila: Ácsolt gabonatároló ládák (hombárok) a Rábaközben
VARGA NOÉMI ... TELEPÍTÉSEK A MAGYARÓVÁRI JÁRÁSBA 1938 40-BEN ... Voltak gondok a községi pásztor, Siller Alajos javadalmazása körül is. Elmondása szerint a telepesek járandóságát nem adták ki, vagy ha kiadták, kelletlenül, megjegyzésekkel tarkítva tették azt. Állataikat az utcára csapták ki, nem törődve velük, így azok sok kárt tettek más tulajdonában. Rendszeresen kértek kölcsön az egykori uradalom tulajdonában lévő, most közösségi tulajdonba került mezőgazdasági eszközöket, amiket aztán nem adtak vissza. 59 Ezek a panaszok természetesen nem minden telepesre voltak érvényesek, de tény, hogy valós problémákként jelentkeztek a telepítés utáni években. Bár a telepesek gyakorlatilag minden ingóságukat elhozhatták, az új élet kezdéséhez szükséges anyagi eszközöknek híján voltak. Nagy mennyiségű takarmányt azért nem hoztak magukkal, mert előzőleg azt a tájékoztatást kapták, hogy kapnak majd az itteni németektől, akik aztán mégsem adtak nekik. 60 A környék lakossága nem nézte jó szemmel a református családok Rónafőre telepítését. Ezt érzékelteti egyikük megjegyzése, miszerint „Azt még csak megértem, hogy magyarokat és katolikusokat telepítenek ide, de hogy reformátusokat miért hoznak erre a vidékre, azt sehogysem tudom megérteni." 61 Hogy el tudják kezdeni a gazdálkodást, kölcsönt kaptak, amin mezőgazdasági terményeket, vetőmagot, búzát, szénát, szalmát és állatokat, szarvasmarhát, sertést vásároltak. A környék lakói mindent drágán árultak, mert tudták, hogy a telepesek, mivel rá vannak szorulva, úgyis megveszik azokat. 62 A volt tulajdonos, Tamássy László is hagyott búzavetőmagot és szénát a birtokon, amit a Földhitelintézet fizetett ki, majd írt a telepesek terhére. 63 A Földhitelintézet minden telepes számára külön folyószámlát nyitott, amelyen pénzügyi tranzakcióikat tartották nyilván. A nehézségek ellenére is voltak újabb jelentkezők. 1941-ben 3, korábban Hajdúböszörményből Pünkösdvásárra települt család költözött át Rónafőre. A hajdúböszörményi Abari Imre, Kovács Péter, Mészáros Gábor és családjaik Rónafőre költözését több tényező indokolta. Ezek közül a legfontosabb az a törekvés volt, hogy az újonnan létesített telepek lakosságának vallási összetétele azonos legyen. Ezt nemcsak nemzetvédelmi szempontból, hanem anyagi és gyakorlati okokból is fontosnak tartották, hiszen egy egyház fenntartása olcsóbb és könnyebb volt, mint kettőé. A felsőbb hatóságok ezen álláspontjának helyességét a pünkösdvásári plébános, Varga Sándor is alátámasztotta, aki a Mosonvármegyében számolt be plébániájának működéséről, írásában hangsúlyozta, hogy törekedni kell az azonos vallású családok egy helyre telepítésére, mert, tapasztalatai szerint, a vallási különbözőség, a felekezeti nézeteltérés nehezíti a telepesek új környezetükbe való beilleszkedését, közösséggé alakulását. Bár Pünkösdvásáron a lakosság 90 százaléka római katolikus volt és csak 10 százaléka más felekezethez tartozó, elmondása szerint mégis volt torzsalkodás. Ezen túl természetesen gyakorlati okok is szóltak a vallási homogenitás mellett, hiszen praktikusabb és anyagilag kevésbé megterhelő volt, ha csak egy lelkipásztort, templomot vagy iskolát kellett fenntartania az adott közösségnek. Ezért született meg az a javaslat, hogy a már meglévő telepes községekből a vallási kisebbséghez tartozókat telepítsék át olyan helyekre, ahol velük azonos vallásúak élnek. 64 Rajtuk kívül 1942-43-ban további 7 család települt át Rónafőre, közülük azonban csak két család érkezett Hajdúböszörményből. Forgács Sándor, S. Varga Lajos és családjaik kiválasztásában B. Kiss Mihály segített a miniszteri kiküldöttnek. 65 Voltak olyanok is, akik már áttelepült családtagjaik bíztatására költöztek át, a minisztérium tudta nélkül. Gyakori volt, hogy fiatal legények érkeztek már áttelepült, házas testvérükhöz, a jobb munkalehetőségek, a családalapítás kedvezőbb feltéte187