Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Győr-belvárosi ásatások

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK. Összefoglalás A feltárások áttekintése után általánosságban megállapíthatjuk, hogy bár az utóbbi 10-15 évben a győri Belvárosban folytatott ásatások helyét nem régészeti szempontok alapján választottuk ki, hanem az aktuális építési munkák függvényében dolgozhattunk, mégis sok új információt szereztünk, rengeteg új megfigyelésről számolhatunk be. Eredményeinket kronológiai sorrendben, területi egységekre bontva foglaljuk össze. Az őskor időszakából a legcsekélyebbek a megfigyeléseink. Minden esetre új eredményeink között könyvelhetjük el a Belvárosban az első, hiteles feltárásból származó, dokumentált őskori objektumot — egy méhkas alakú késő bronzkori tárológödröt a Rákóczi u. 36. telkén. Ez a települési jelenség nyilvánvalóan nem az egyetlen volt a környéken, a többit azonban a későbbi megtelepülések — ezen a területen római kor, középkor, kora újkor (török kor) és az újkor — teljesen megsemmisítették. A római kor szempontjából a legfontosabb területen, a Káptalandombon, az auxiliáris tábor helyén nem folytathattunk feltárásokat. A domb déli lejtője alatt, a Király u. 15. számú ház pincéjében azonban sikerült a már ismert IV. századi késő római erőd árkának kis részletét megfigyelnünk. Az árok betöltésében talált, a leomlott erődfalból származó kövek bizonyítékkal szolgálnak annak spontán betemetődésére a középkori fellegvár építési munkáinak megkezdése előtt. A vicus területén jutottunk a legtöbb lehetőséghez. A római koron belüli periódusok szétválasztását leginkább a Széchenyi téri feltárás tette lehetővé. A kb. 5 m vastag rétegsor alján az I. századi gerendaszerkezetű házak és az ezt követő cölöpés karósoros építmények egyes alaprajzi részletei is meghatározhatók voltak, öszszehasonlíthatatlanul több információval szolgálva az 1968-69-ben feltártaknál, ahol a faépítmények inkább csak rétegben voltak megfigyelhetők, alaprajzukról szinte semmit sem tudunk. Újdonságot jelentenek a korai római kor kútjai, egyértelműen bizonyítva, hogy a vicus területén nem volt vízvezetékhálózat (amelyet egyébként a korábbi káptalandombi ásatások a tábor területén sem bizonyítottak). Egyes korai terra sigillaták és a Iulius-Claudius dinasztia pénzei bizonyítják, hogy a legkorábbi katonai tábor időszakában a Széchenyi tér területén a polgári településen is számolhatunk megtelepüléssel. A

II—III. századi települési kép — zárt beépítésű utcasor — megismerésében nemcsak az egyes házak relatív kronológiájában, hanem az épületek egymáshoz viszonyított időrendjében is sikerült megfigyeléseket tennünk. Az utca kőházai nem egy időben épültek, a 2. telken még Fachwerkes szerkezetű ház állt, amikor az 1. épület már komoly kőalapozással, vályogtégla felmenő falakkal megépült. A 3. sz. épület több átépítést is megérhetett, ezt részben a különböző falazási technikák, részben a hozzátoldott épületrész bizonyítja. Az 1998-99-es ásatáson nem sikerült a markomann háborúk nagy pusztulási rétegét felismernünk (amely az ásató szerint annyira jellemző volt a korábbi ásatásra) . Valószínűnek tartjuk tehát, hogy nem az egész település pusztult el, csak egyes épületek. A másik lehetséges magyarázat lenne, ha feketézzük a pusztulás után a romok teljes eltakarítását, ez egyben megmagyarázná az éremanyag teljes hiányát Hadrianus és a Severus-kor közötti időszakban. IV századi építkezés nyomát nem találtuk a területen, a 3. számú épület azonban biztosan megérte ezt az időszakot. Az épület oly kicsi része esett azonban a feltárt területre, amely további következtetésekre nem nyújt lehetőséget. A házsor déli frontja előtt haladó kavicsos út, állandó megújításokkal az I-től az V századig funkcionált, szélessége az idők folyamán nőtt, járószintje emelkedett. 142