Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Győr-belvárosi ásatások

SZŐNYi ESZTER GYŐR-BELVÁROSI ÁSATÁSOK A XIII. század végén (nyilván az 1271-es városi kiváltságokkal összefüggésben) alakították ki a piacteret. A városrendezési munka során nemcsak a korábbi épületeket bontották el, illetve töltötték fel, hanem komoly földmunkával visszabontották (planírozták) a teret — ezt a korábbi megfigyelésünket most félbe vágott kemencék, a térszint alatt közvetlenül fekvő sírok ismét igazolták. A fekete humusz megmaradt részét keményre járt kavicsozás (a tér járószintje) zárta le. A kavicsozást az A, B, D szelvények teljes terjedelmében megfigyeltük, az E szelvényben a metszetben még dokumentálható volt, az F, G, H szelvényekben azonban a „török börtön" mögötti keleti metszetben már nem volt igazolható. Mivel itt felület feltárásra nem volt lehetőségünk, nem tudjuk egyelőre egyértelműen eldönteni, hogy későbbi bolygatások tüntették-e el (ez a valószínűbb a D szelvényben tapasztaltak és a teret esetleg lezáró épület nyomának hiánya miatt), vagy valóban elértük a középkori piac szélét. A történeti adatokhoz kapcsolódó datálást numizmatikai leletek erősítették meg (alóla II. Béla pénze, fölötte bécsi fillérek és Nagy Lajos szerecsenfejes dénárja bukkant elő). Ettől kezdve piactér a Széchenyi tér, a feltárás során a téren folyó életet követhettük nyomon. Szinte azonnal megindult a piac »elépítése«, sátrakkal, később állandó bódékkal, sőt házikókkal. Számos (legalább két periódushoz tartozó) cölöphely, a D felületen sok, egymást vágó gödör, talpgerenda alapárka, agyagtöltés, padlószint igazolta a »könnyűszerkezetű«, de egyes helyeken már állandósult beépítési vonalakkal rendelkező bódék létesítését. Ezekhez a XIV-XV. századi objektumokhoz edénytöredékek (import kerámiák is), vaseszköz darabok, bronz veretek, ólom zárjegyek, a bécsi fillérektől Zsigmond »fitying«-jéig ívelő éremspektrum tartozik. A győri végvár kiépítésekor, a XVI. században a várkapitány a bódék lebontásával igyekszik úrrá lenni az áttekinthetetlen helyzeten (az 1566-os nagy tűzvésznek területünkön nincsen nyoma). Ekkor keletkezett az ún. 4. réteg felszíne. Egy (szint alatti) épület maradt meg: az a nagy pince, amely a XVII. században a »török börtön« nevet kapta. Méteres oldalfalait a felszámoláskor kiszedték, az osztófalak maradványai azonban megvannak. Három (egyre mélyülő) helyiségét tudtuk elkülöníteni, déli határáig nem jutottunk el. Lejárója észak felől az 1. helyiséghez csatlakozott. Az 1. helyiség második (tégla) padlója alatt I. Ferdinánd pénzét találtuk, míg a 2. helyiségben meszes szint alatti törmelékes-téglás rétegben pozsonyi dénár került elő. Néhány szint alatti maradvány (gödör) és az 1. helyiség padlója alatti leletek (24. kép) azt sugallják, hogy az építkezés első fázisa megelőzte a nagy erődépítési munkákat. A győri végvár kiépítésének idejét a betöltésben talált 5 db Ferdinánd pénz jelzi. A XVII. századi utazók (Evlia Cselebi, Tollius) által emlegetett rejtélyes »pokolmély börtön« amiben a szegényebb török rabokat tartották, ezzel kézzelfoghatóvá vált. Az objektumot a XVII. század legvégén 131 24. kép Széchenyi tér. Középkori kályhacsempe töredéke (Tanai Csaba felvétele)