Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Győr-belvárosi ásatások

SZONYI ESZTER GYŐR-BELVÁROSI ÁSATÁSOK rás érdekében magasabbra húzták. A vályogtégla felületet agyaggal kívülről vastagon „bevakolták", felületét kiégették. Belső járószintjeit többször megújították, részben agyagos, részben deszka padlói a felszíntől 230-250 cm mélységben találhatók. A 2. számú házat a korábbi Backwerkes" épület telkére emelték. Utcafronti helyisége 5 m széles és legalább 8,5 m hosszú volt (északi határoló falát nem ismerjük). A keleti és az út felé eső (déli) falat a későbbiekben kitermelték, a kiszedett fal betöltéséből Valentinianus 364-67 között vert kisbronza került elő. Építési szintje 225-230 cm, belső járószintje 218-220 cm mélységben jelentkezett. A járószint fölött kb. 20 cm vastagságban szenes, paticsos sáv korai pusztulásra utal. Az ebből előkerült gazdag leletanyag a középső római időszakra, a II. század második felére utal. A 3. számú háznak szintén csak kis részletét ismerjük. Nyugati zárófala nagy részét kiszedték, a megtalált felmenő falrészletek egészen a népvándorlás kori humuszrétegig álltak, omladéka sem maradt a helyszínen. Megfigyelésünk szerint ez az épület állt a legkésőbbi időkig. A belső járószinteket itt is többször megújították, 210-225 cm mélységben figyelhetők meg. A házat a déli oldalon az utca felé megtoldották, egy lekövezett előteret — talán árusító helyet — emelve az épület elé, ami által az utcafronttól az út felé kissé előre ugratták. Itt is jellemző, hogy a ház belsejében a használat idejéből viszonylag kevés a lelet. A járószintek mélységében az út kavicsozásából értékes II—

III. századi leletek kerültek elő. A IV. századból építési periódust nem találtunk, egyedül a 3. sz. épületnél lehetett megfigyelni egyes felmenő falak fennmaradását a népvándorlás koráig. A falak kiszedésének időpontjára nem bizonyíték, csupán terminus post quem-ként jöhet számításba az egyik kiszedett fal betöltésében talált Valentinianus érem. A kőépületek fölött különböző vastagságú forgatott humusz réteg, az ún. „fekete" réteg alakult ki. Anyagában későrómai kerámia, hagymafejes fibula töredékek, a Constantinus- és a Valentinianus-dinasztia császárainak folyamatos érme-sorozata (326-375) bizonyítja, hogy a korábbi épületeket még ekkor is használták. A római kort követő régészeti korszakokról álljon itt az ásatás másik vezetőjének, a korszak szakértőjének, Tomka Péternek a jelentése, amelynél hitelesebb, jobb öszszefoglalást nem lehet készíteni. „Végre hitelesen feltártuk az ismert V századi temető újabb hét sírját, köztük egy torzított koponyás csontvázat (22. kép), szegényes mellékletekkel (vascsat, csont fésű, korai ezüst kosaras fülbevaló). Az egykori római út vonalán nincs temetkezés, a déli oldalon azonban újra megjelennek a sírok — ezeket nem tudtuk feltárni, az ún. »török börtön« mögött a metszetfalban lehetett csak dokumentálni. A sírok a nagy humusztartalmú fekete rétegbe mélyülnek. Eredeti mélységük a későbbi földmunkák miatt nem állapítható meg (30 cm a térszint alatt nyilván nem értelmezhető). Az V. és XI. század közötti időből egyetlen darab leletünk sincs, még másodlagos fekvésben sem. A hiátust igazolja, hogy későrómai leletanyag volt a középkori betöltések földjében. Újra települt a mai tér területe a magyar honfoglalás után. Az Árpád-kori (XIXIII. század) váralja településből sikerült feltárnunk az első félig földbemélyített kőkemencés házat (23. kép), valamint hét darab (nem egykorú) kemencét, köztük a szokásos szabadban álló sütőkemencéket és nagyobb méretű, gondosabban épített (ipari?) kemencéket is. Néhány cölöplyuk, egy korábbi gödör megsüllyedt felső részének feltöltése és maga a fekete réteg felső része tartozik még ehhez a korhoz. A leletanyagot sok és korai jellegű kerámia képviseli a házból, főleg fazék és bográcstöredékek. A rétegből III. Béla pénze került elő. 129