Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Győr-belvárosi ásatások

SZŐNYI ESZTER GYŐR-BELVÁROSI ÁSATÁSOK malisan hét építési-, illetve átépítési periódust figyeltünk meg, ez a szám a leletanyag teljes feldolgozása után még módosulhat. A feltárt terület déli részén csupán a legkorábbi római rétegek maradtak érintetlenül, itt egy XVI-XVII. századi pince több mint 3 m mélységig a korábbi régészeti korszakokat megsemmisítette. (Megjegyzendő, hogy az ún. „török börtön" padlójába építve római sírkő töredéke került elő: Szőnyi 2001, 84. 5. ábra) Megfigyeléseink döntő többségét tehát az északi rész jelenségeire alapozzuk, következtetéseinket főként ez alapján vontuk le. (17. kép) Az egész római időszak folyamán kavicsos burkolatú út biztosította a közlekedést a településen, ezt az évszázadok folyamán folyamatosan javították, új kavicsréteggel látták el, járószintje ennek megfelelően egyre magasabbra került. Szélessége is jelentős mértékben növekedett. Ezt bizonyítja, hogy az I. századi épületek maradványai az északi oldalon a későbbi út kavicsszintje alatt kerültek elő. Az utat a római kor után a korai népvándorlás korában is használták. A legkorábbi római időszakból alapárkos szerkezetű fa építmények nyomai maradtak ránk, tájolásuk némileg eltér egymástól, több megújításuk figyelhető meg. (18. kép) Teljes alaprajzot — a feltárt terület határai miatt — nem tudtunk elkülöníteni. Az alapárkok némelyikében cölöphelyek bizonyítják, hogy a felmenő részeket függőleges oszlopok is erősítették. Ebből a korszakból egyeden, agyagba rakott kőfal alapozású építményt ismerünk, amely egy kissé átégett tüzelőteret is magában foglalt, valószínűleg ipari funkciója lehetett. Az előkerült leletanyag: korai itáliai sigillaták, amphora töredékek, volutás mécsesek valamint a Iulius-Claudius dinasztia pénzei alapján a legkorábbi építési periódust az I. század második-harmadik harmadára keltezzük. (19. kép) Az I. század végéig, tehát még a Flaviusok korában is csak fa építményekkel számolhatunk a területen. A nagyobb átmérőjű cölöpökkel és kis karósorokkal jelentkező építmények egy része biztosan nem lakóházként szolgált. A vízellátást kutakkal oldották meg, már az I. század folyamán használták a feltárt kutak egy részét. A kutakban bélés szerkezetet nem találtunk, egyes esetekben a talaj elszíneződéséből következtetünk fahordó bélelésre. (Szőnyi 2003,146-147. 13. ábra) Szilárd alapú, legalább kéthelyiséges épületet a II. század elején emeltek a területen. (20. kép) Technikája a következő: sóderrétegre agyagot helyeztek, ezen ferdén állított téglasor, majd ismét agyagréteg következik. Erre az agyagrétegre vízszintesen, peremükkel kifelé tetőfedő téglákat fektettek, majd ismét agyagba fa gerendákat fektettek. A felmenő fal további részeit az ún. Fachwerk-épületek mintájára képzeljük el. Az épülethez tartozó megújított járószintek fölötti laza rétegből Traianus és Hadrianus pénzei kerültek elő, amelyek a pusztulást keltezik. Ebben az időben már kőépület, illetve részben kőből épült ház is állt a szomszédos telken és kialakult az a beépítési kép, mely a római uralom további időszakára jellemzővé vált. A

II—IV. században a már említett kavicsozott felszínű úttól északra kis telkeket alakítottak ki. Az egyeden, teljes szélességében feltárt ház — a középső — az utcafront felé mindössze 6 m széles! A kőfalú, vagy részben kőfalú házak zárt beépítést alkottak, köztük mindössze 40-50 cm széles ,Reichni" biztosította az esővíz lefolyását a telekről az utca felé. A házakat hosszú ideig használták, kisebb toldalékokat csatoltak hozzájuk. Megújított padlószintek is bizonyítják a hosszú használatot. A házak életének idejéből viszonylag kevés a leletanyag, az állandó tisztítás takarítás következtében. (21. kép) A rétegtani adatok szerint legkorábban az 1. számú, nyugati fekvésű házat emelték. Csak egy helyiségének kis része esik a feltárt területbe, nagyobb részét az 196869-es ásatáson tárták fel. A fal kőalapozással épült, a felmenő falak alja is kő, erre nagyméretű vályogtéglákból rakott fal került. A sarkoknál a kőfalat a jobb teherbí125