Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Győr-belvárosi ásatások

ARRABONA 2007.45/1. WOK. tározata értelmében megfelelő számú parkolóhely biztosítására mélygarázsokat is terveztek, amelyek megépítése természetszerűleg a teljes régészeti és történeti rétegsor megsemmisülésével jár. Egyre égetőbb szükség volt tehát egy új törvény megalkotására. Az 1997-ben hatályba lépett kulturális örökségvédelmi törvény, majd ennek 2001ben hozott módosítása nagy változást hozott a magyar régészet életében. A régészeti lelőhelyek megelőző feltárásának kötelezővé tétele némi anyagi terhet ró ugyan a beruházóra, de ezáltal rengeteg új megfigyelés, a múzeumi gyűjtemények anyagánakjelentős növekedése vált lehetővé. Az új törvény jelentőségét elsősorban abban látják, hogy lehetővé tette az útépítéseknél, zöldmezős beruházásoknál a nagy, több hektáros összefüggő felületek feltárását, a korábbinál nagyobb, összefüggő egységek sokoldalú vizsgálatát. Hatása azonban nem kevésbé fontos az ún. városi régészetben sem, ahol apró mozaik-kockák révén szerezhetünk új ismereteket. Ezek a mozaik-kockák azonban a magyarországi települési viszonyok következtében a legfontosabb római kori és középkori települések területén találhatók, ezért különösen nagy az értékük. Az alábbiakban az újabb, főként az elmúlt évtized alatt megismert mozaikokat és az ezekből leszűrhető eredményeket szeretném ismertetni a tágabb értelemben vett Belváros — a Rába, Mosoni-Duna (Széchenyi hídig), a 14-es út és a vasútvonal által közrezárt — területén. Az ásatások felsorolása területi sorrendben északról déli és nyugatról keleti irányban következik. (1. kép) Móricz Zsigmond rakpart 1. (Elevátor) 2006 márciusában a telken folyó építkezés kapcsán Bíró Szilvia szakfelügyeletével a török kori vár északkeleti sarokbástyájának két falszakaszát figyelték meg. A kelet-nyugat irányú falszakasz a fülesbástya déli, külső falához tartozhatott, vastagsága a szokásos 3 m, és három méter hosszú szakaszon követhettük. (2. kép) A másik fal észak-dél irányítású, mindössze 1,8 m vastag volt. Minden bizonnyal a fülesbástya védett, belső részéhez tartozott. (3. kép) Móricz Zsigmond rakpart 6-8. 2005-ben mélygarázsos lakóház építése előtt végeztük el a megelőző feltárást. Ennek során megtaláltuk a török kori vár északi falának külső, Dunára néző falsíkját. A telek többi részén mindenütt 380-400 cm mély pincék voltak, amelyek XVIIIXIX. századi házakhoz tartozhattak. Újkori betöltésük csak elvétve tartalmazott egyegy római kori vagy középkori edénytöredéket. A várfal közelében a pinceszint alatt 360-415cm mélyen jelentkező, homogénnek látszó agyagréteg töltésnek bizonyult, a belőle előkerült RGVM bélyeges tégla bizonyítja, hogy itt a várfalon kívül Montecuccoli idejében (vagy később) tereprendezéssel számolhatunk. A szintemelésre a várfal külső síkja előtt — talán egy nagyobb dunai áradás után — valószínűleg statikai okokból volt szükség. A várfal jelentkezési szintje a telken belül is nagyon egyenetlen, a keleti oldalon 150 cm mélységig, a nyugatin a jelenlegi utcaszinttől 320-340 cm-ig bontották vissza. A megfigyelhető részeken a belső, öntött falmagot az alapozás felé kiszélesedő vakolt tégla köpenyfalazat borítja. A Vörösmarty u. felé eső 3. és 4. kutatóárokban a várfal külső síkját a köpenyfalazat fölött még 50x50 cm-es mészkő lapok is takar110