Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Domokos György: A várinventáriumok és jelentőségük a törökellenes védelmi rendszer történetének kutatásában

ARRABONA 2006. 44 / 2. TANULMÁNYOK kapcsolatban.

47 E javítások egy kivételével mindig idegen kéztől származnak, ami persze jelentheti azt is, hogy nem újbóli felhasználásról, hanem egy egyszerű kontrollról volt szó. Olyan utólagos „hibaigazításra" is akad példa, amikor csupán az adott tételt pontosította valaki a későbbiekben.

48 Találtam két olyan inventáriumot is, amely eleve úgy készült, hogy a korábbi állapothoz képest adták meg az aktuális mennyiségeket.

49 A forrásfeldolgozó számára, ha ez utóbbi kettő nem is, de a többi meglehetősen problematikus, hiszen nehéz eldönteni, hogy melyik állapotot tekintsük mérvadónak, ráadásul az esetek többségében hiányzik a javítás pontos időpontja is.

50 Mindenesetre a feladatot nem lehet uniformizálni, hanem az egyes iratok vizsgálatakor lehet csak eldönteni, mi a helyes eljárás. Az inventáriumok gyűjtése során többször megtörtént, hogy egyazon várról ugyanazon időpontból kettő vagy több példány is előkerült. Feltehető, hogy ez a gyakorlat összefüggésben állt azzal, hogy kik és ki(k)nek a megbízásából végezték az öszszeírást. A biztosok olykor külön is hangsúlyozták, hogy az adott leltárt több példányban készítették el.

51 Néhány alkalommal a két inventárium két különböző nyelven készült,

52 s a Gyulán 1561-ben és Murányban 1550-ben felvett német nyelvű jegyzékeket a Kriegsarchivban, illetve a Hofkammerarchivban, a latin nyelvűeket Magyar Kamara Archívumában őrizték meg. Más esetekben a nyelv ugyan azonos, de az egyidőben felvett két leltár hasonlóképp az említett két helyen található.

53 Nyilvánvalóan a hivatkozott eseteken kívül máskor is előfordult, hogy a Haditanács és a Magyar Kamara számára egyaránt készítettek egy-egy példányt az adott vár leltárából. Az inventáriumok felépítése két jól meghatározható sémát követett. Az egyik fajtánál a biztosok abban a sorrendben írták le az egyes hadieszközöket, anyagokat és szerszámokat, ahogyan azok az adott vár bejárásakor eléjük kerültek. E típus feldolgozása, adatainak összesítése nyilván nehezebb, ám egyfelől megismertet bennünket az adott erősség épületeivel, másfelől rávilágít a tárolás módszerére, és mutatja az eszközök és anyagok erősségen belüli elhelyezkedését. Ez főként a tűzfegyverek eloszlása szempontjából lehet érdekes, mivel ebből következtetni lehet a védelem stratégiájára is.

54 A másik típusnál tematikusán, megfelelően csoportosítva követik egymást az egyes tételek. A felsorolás elején szinte mindig a löveganyag áll, majd többnyire a kézi lőfegyverek, a hidegfegyverek, a lőpor, golyók, tüzes szerszámok következnek. A fegyverzet után a vár nyersanyagkészleteit, végül a különféle, a fegyverzet kiszolgálásához szükséges eszközöket, szerszámokat öszszesítik.

55 Nyilvánvaló, hogy a történész számára ez utóbbi a könnyebben értékelhető forma. Annak okát, hogy a két típus közül épp melyiket használták, a leltárak nem árulják el, miként azt sem tudjuk, hogy miért váltottak egyikről a másikra.

56 Az imént elmondottak azonban csak az optimális esetre vonatkoznak. A valóságban elég ritka a következetes leltár. Sokszor a tematikusság mindössze abban érhető tetten, hogy a lista elején valóban a fegyverzet áll, utána azonban „ömlesztve" következik minden más eszköz, anyag, tárgy.

57 Ez viszont lehetetlenné teszi pl. a különböző, de hasonló szerszámokat használó mesterségek (kovács-lakatos, bognárkádár) szerszámainak elkülönítését. Egy adott inventárium részletessége, pontossága nagyban függ az összeírás időpontjától és céljától. A XVI. század közepétől a XVII. század végéig előrehaladva az összeírások e tulajdonságai általánosságban egyre javulnak.

58 74