Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Székely Zoltán: Kép és valóság. Törökkori metszetes várábrázolások és forrásai Győr példáján. XVI. század

ARRABONA 2006. 44/2. TANULMÁNYOK mutatott metszetek közül már a XVI. század végieken is feltűnik ez. Valójában a várostorony mindvégig megőrizte egyszerű hasábos formáját, miként erről a XVII. századi Győr leghitelesebb vedutája, az egykori jezsuita (ma bencés) templom 1674es őrangyal freskója tanúskodik. Winkler Gábor feltételezésével ellentétben Győr négy éves török megszállása alatt nem épült mecset — ezt nyugodtan betudhatjuk a metszők fantáziájának, miként a Püspökvár és a polgárházak megjelenítését is. Az ábrázolások hitelességének vizsgálata tehát a további felhasználásuk miatt is alapvető fontosságú, amelyre a kutatás már nemegyszer felhívta a figyelmet.

1 Miként azokra az okokra is, amelyek a metszetek megbízhatóságát károsan befolyásolták: így a vedutákat megjelentető német és itáliai kiadók Magyarországtól való távolságára, és az állandósult háborús viszonyokra, amelyek nem tették minden esetben lehetővé, hogy rajzolókat küldjenek a helyszínre. S ezt még csak tetézte a korabeli kiadók ilyen esetekben alkalmazott munkamódszere, amely során kéznél lévő, korábban megjelent ábrázolásokat vettek át s kisebb-nagyobb átdolgozás után ezeket használták fel. (Cennerné 1978, 139.) Ennek következtében az egyes várakról megjelent lapok döntő többsége egy-két alaptípus variációjaként írható le. A metszetes ábrázolások kutatásának elsődleges feladata tehát az archetípusok azonosítása, hisz csupán ezek között tételezhető fel olyan veduta, amely helyszíni vázlatok alapján készült és amely ekként forrásértékkel is bír. Dolgozatunknak nem célja a Győrről megjelent XVI. századi sokszorosított grafikai lapok teljes körű számbavétele. Az eddigi kutatások alapján csupán arra vállalkozhat, hogy kísérletet tegyen az archetípusok meghatározására, forrásaik azonosítására s így a valósággal való összevetésükre, valamit hogy bemutassa azt a folyamatot, amelynek eredményeként a képelemek manipulációjával újabb s újabb változatok jöttek létre. E helyütt nem lehet tisztünk a Győrött emelt várak — római erőd, ispáni vár, középkori arx és castellum, kora újkori végvár — építéstörténetének áttekintése sem. A vizsgálni kívánt metszetes veduták kapcsán csupán a török kori végvárral kapcsolatos, jól ismert tényeket sorolnánk elő. A város stratégiai helyzete a hódoltság idején, a XVI. században értékelődött fel: a végvárvonal leghatalmasabb erődítményeként a Bécsbe vezető út védelmében játszott kulcsszerepet, s lett a császárváros s egyben a kereszténység védőbástyája (Vormauer Wiens -propugnaculum Christianitatis). Az erődítési munkálatokra I. Ferdinánd király 1537-ben adott utasítást, amelyek azután több szakaszban, számos tervmódosítással kerek negyven esztendőn át folytatódtak. Amikor a Haditanács 1577-ben befejezettnek nyilvánította az építkezést, a magyarországi végvárrendszer legnagyobb, olasz rendszerű, fülesbástyás erődítménye készült el. Az erődítések magukba foglalták a középkori Püspökvárat, amely a Mosoni-Duna és a Rába összefolyásánál emelkedő Káptalandombot foglalta el s két részből állt. Magját a püspöki palota épülete (arx) alkotta, amelyet szárazárok választott el a fallal övezett külső vártól (castellum), ahol a székesegyház és más épületek álltak. A castellum falát azonban az 1566-ot követő esztendőkben elbontották.

2 A XVI. században napvilágot látott metszetek döntően hadiesemények kapcsán ábrázolják Győrt: Miksa császár birodalmi hadainak 1566-os Győr alatti táborozása után az 1594-es török ostrom, az 1597-es sikertelen visszafoglalási kísérlet és az 1598-as petárdás rajtaütés elevenedik meg a lapokon. Ezt követően 132