Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)
Sós István: A várkapitányok ellenőrzésének igénye és gyakorlata a végvárak kora újkori igazgatásában
ARRABONA 2006. 44 / 2. TANULMÁNYOK Fontos megjegyezni, hogy az ellenőrzés csak kivételes esetekben irányult közvetlenül a kapitány ellen. Ezek többnyire egyedi jellegűek voltak és főleg hatalmaskodás, gazdasági visszaélés, vagy politikiai tartalmú ügyek miatt kezdeményezték őket. Rendszerességet egyenlőre nem tudtam bennük felfedezni, de a kor viszonyai és valószínűleg a korabeli központosítás ezen a téren tapasztalható hiányosságai miatt sem valószínű, hogy rendszeres ellenőrzésre mód és igény lett volna, legalábbis a kapitányok katonai és közigazgatási hatalmát tekintve. Ezek mellett természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az iratképzés és tárolás kezdetleges formái és az iratok nagyfokú pusztulásából következő tényeket sem. Mindenekelőtt legfőképpen különbséget kell tenni magánvár és kincstári kezelésben lévő vár között, még abban az esetben is, ha a vizsgált várnak magántulajdonosa volt, akinek irányítása alatt kamarai jövedelmekből, vagy az osztrák rendek által pénzelt katonák is szolgáltak magánhadserege mellett. Ugyanis a magánbirtokos kapitány szinte minden esetben birtokosként és nem tisztviselőként lépett fel az uralma alá eső területen. Esetleges hatalmaskodásait, visszaéléseit is ebben a minőségben kell megítélni, hiszen birtokán ő elsősorban földesúr volt és csak másodsorban kapitány (Pl. Keszthely, Tihany, Szigliget, Fonyód, Putnok). Egy kamarai jövedelmek felett rendelkező és királyi zsoldban álló katonaság felett parancsoló várkapitányt a valóságban is sokkal jobban ellenőriztek, ellenőrizhettek, sőt ezen vizsgálatok körülményei is jobban fennmaradtak, mint magános kollégáik esetében. Egy kinevezett kapitány személyének minden esetben garanciának kellett lennie arra nézve, hogy személyében jogkövető, potens és hűséges alattvaló irányítja majd a rábízott javakat. Az ellene felmerült vádak alapján indított eljárás, a tisztet betöltő rangja, társadalmi szerepe és az érte hallgatólagosan garanciát vállaló patrónus kompromittálódása miatt tehát nagyfokú bizalmatlanságot, egyfajta becsületbeli ügyet eredményezett. A várkapitány ellenőrzésének színterei Az első és nagyjából az utolsó lehetőség volt a későbbi visszásságok elkerülésére, ha egy megüresedett kapitányi tisztet a leginkább alkalmas személlyel tudtak betöltetni, ha a személy kiválasztását már jó előre meghatározott feltételekhez kötötték és amennyire a körülmények engedték, komolyan is vették, vagy vetették a jelölttel és a jelölőkkel. 12 • Politikai szempontból a jelölés döntő kívánalma volt, hogy a jelöltnek egy, vagy több, de mindenképpen jelentős támogatója legyen a betöltendő tisztségre nézve. Ezzel a legtöbb esetben tulajdonképpen már el is dőlt a verseny, a támogató személye megfelelő garancia (és indok) lehetett a jelölt alkalmasságára. • A támogatóktól és az aspiránsoktól származó ajánlások szövegeiben előkelő helyet foglal el az illető hadviselésben való jártassága, tapasztalata, sőt nem volt haszontalan, ha már felmenői is hűséges katonái voltak a vár birtokosának. • Adott poszt betöltésekor kívánalom lehetett az idegen nyelv, főleg a német ismerete. • Már a jelölési procedúra során találkozhatunk olyan esettel, amikor a kormányszervek, vagy magas rangú személyek a nyilvánosságra került névsor alapján előre tudatták a főkapitánnyal a pályázók támogatottságát, így kívánva megfelelő nyomást gyakorolni a végleges döntéshozókra. 116
