Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Tóth Endre: Valeria vége
TÓTH ENDRE VALERIA VEGE 68 Alföldi 1926, I. 35. 69 FMRS11-VI. Értékelésük: Kos 1986. 70 Lásd: Dembski 1982, 203-208. hasznos összefoglalását. 71 Dembski 1982, 207-208. 72 Almássy-Istvánovits-Kurucz 1997, 146-156. míg pl. Fejér megyéből 4 db, Komárom-Esztergomból 5 aranyérem ismert ugyanebből az időszakból. Vö. még: Bíró-Sey 1972 (1973) 131-137. 73 Fitz 1991-1992, 101. 74 FMRU 1. p. 45. Honorius sol, 393-423, Theodosius sol. 430, II. Theodosius sol. 408-450, Iohannes sol. 423-425. 75 Werner 1956, 80.; Bona 1971, 266-273; Bíró-Sey 1988, 424-425. 76 A hunoknak fizetett adókról és váltságdíjakról: Thompson 2003, 131; Maenchen-Helfen 1978; Whitby 2000, 704. 77 A magas aranyadó ellenére fellehető kis számú érem mindig is problémát okozott, nemcsak a hunoknál, hanem, még inkább az avaroknál. Az ellentét magyarázatára még visszatérek. 78 Nádorfi 1996, 96-99. 79 János ellencsászár solidusát mind az FMRU, mind Fitz 1991-1992) konstantinápolyi veretként határozta meg, ami nyilvánvalóan tévedés, mert János Itália északi felében uralkodott és az érmeit Ravennában verték. A félreértésre okod adó CONOB/COMOB felírat értelmezéséhez: Kent 1956, 202.; és Bíró-Sey 1988, 417-419. 80 A sír érmeit idézte: Bóna 1993, 46. 81 Seeck 1919, 350.; Heather 2004. 4. 82 Sokrates VII 23, Prosper Tiro 1288. ad a. 425, MGH AA XI:2, Chron. min. I. 471-471, Számunkra közömbös, hogy a hunok az itáliai útjukért Jánostól (Renatus Frigeridus töredéke szerint, amit Gregorius Turonensis őrzött meg, Johannes Aetium, id temporis curam palatii, cum ingenti auri pondere ad Chunos transmittit, hist. II 8, Büchner p. 80), vagy a távozásukért (Philostorgios XII 13-14 - PL LXV 619. 622) kapták meg az aranyat. Az eseményekhez: Bóna 1993, 46. Maenchen-Helfen 1978, 56. 83 Lásd az FMRU megjelent köteteit (I-III, Győr-Sopron, Komárom és Fejér megyék), valamint a késő-római temetőpublikációkat). 84 Ruga a keleti császársággal kötött megállapodás fejében 350 fontot kapott évente. Az összeg Bleda és Attila uralkodása idején megduplázódott majd tovább növekedett a hunok balkáni hadjárata idején. Priscos fr 1., Pohl 2000, 250. további irodalommal. 85 BHL 7035-7038. Kiadásaiból: Ruinart 1713, 497-500. (appendixek nélkül. Nagy Tibor 1944-1946, 249. tévesen hivatkozik Ruinart [1859] 524. lapjára), Acta Sancforum Iun 1. 381-383. (béta appendixszel). A Rómában végződő transzláció szövegét lásd: Nagy 1944-46, 249. 86 Nagy 1944-1946, 244-257. 87 A régebbi külföldi szerzők Prudentius himnusza alapján (Peristephanon VIL, CSEL 61, 362) tételezték fel ezt a korai transzlációt. 88 Martyrologium Hieronymianum április 30. 89 Nagy 1944-1946, 256. 90 Nagy 1944-1946, 247. 91 Altaner-Stuiber 1966 7 , 235. 92 Aigrain 2000, 37-38. „"la compilation a été faite dans l'Italie du Nord, à une époque postérieure de peu à 431, soit vers le milieu du Ve siècle". 93 A Quirinus ereklyék itáliai sorsáról lásd részletesen Tóth 2004, 237-270. 94 Egger - nem ismerve Nagy Tibor tanulmányát (Nagy 1944-1947) a Quirinus transzlációt nem tartotta 402/3-455-nél pontosabban keltezhetőnek (Egger 1947-1948, II. 216.) 95 x-szel jelöltem a bizonytalan számot, és vastagon szedve a keletrómai uralkodókat. 96 Dembski, G., Antike Fundmünzen aus Österreich, NZ 93, 1979, 18. 591
