Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Takács Károly: „Castrum porte Bobuth” Kapuvár és Babót az Árpád-korban

ARRABONA 2006. 44/ 1. TANULMÁNYOK Soós1942, 186-187. Mikó 1992, 138.; Lőrincz 1974, 233-234. A 17. század közepén már romos állapotban lévő, Szent Mihály tiszteletére szentelt babóti templom középkori, feltehetően Árpád-kori eredetű. (Csatkai 1956, 462.; Lőrincz 1974, 233.; Varga 1972, 308-309.) A babóti plébánia szerepére korábban Kiss Gábor és Tóth Endre is felfigyelt. (Kiss-Tóth 1999, 110.) Varga 1972, 305-306. Említést érdemel, hogy az uraság számára a várban kisebb kápolna épült a 16. században. Lőrincz 1974, 233.; Varga 2000, 56-57. Babot feltételezhető váralja település mivoltával kapcsolatban ide kívánkozik egy megjegyzés. Kiss Gábor és Tóth Endre hívta fel a figyelmet arra, hogy a babóti templomot Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték, és hogy a nyugati határvidék több ispáni székhelyén (Sopron, Vasvár, Karakó) álló plébániatemplom védőszentje ugyancsak Szent Mihály volt. (Kiss-Tóth 1999, 116.) Meg kell jegyeznünk azonban, hogy Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templomok az ország más részein is számos esetben tűnnek fel ispánsági székhelyek mellett. Németh Péter mutatott rá arra, hogy míg az ispáni várban vagy a vár közvetlen épült egyháznak nagyon gyakran Szűz Mária a védőszentje, addig a vár melletti váralja települések (suburbiumok) templomai általában Szent Mihály nevét viselik. (Németh 1981, 54-58.) Mindez egyrészt alátámasztani látszik azt a feltevést, hogy Kapuvár-Babót valóban különálló várispánsági székhely (a rábaközi várispánság központja) volt all. században, másrészt megerősíti Babot eredeti váralja település, suburbium jellegét. tributum porte de Suprun, que nominatur Bobeth. CD III/l. 239.; RA l/l. 108. (327. sz.). Vö. Belitzky 1938, 494. IV. Kelemen pápa oklevelének részlete: in porta de Supron, quae Bobét vulgariter nominatur. CD IV/3. 471. omnibus tributariis in Comitatu Suproniensi, et specialiter in Bobut, in Ferteufeu. CD V/l. 24. A 16. század végéről maradt ránk az első részletes leírás az itteni vámszedésről és a Vám házról, ebből kiderül, hogy a vámszedés — ahogy feltételezhetően korábban is — a vár mellett történt. (Mikó 1992, 135-136.) Korábban több helyütt felmerült az az elképzelés, hogy az 1217-ben a johannitáknak adományozott vám Sopron város, illetve ekkor még váralja település északi kapujánál, a Bécsi (más néven Szélmalom) kapunál szedett vámra vonatkozott. A feltételezés szerint ezt a kaput a 13. században még Babóti kapunak nevezték, egyes vélemények szerint, azért mert babóti határvédők védték. Vélelmezik továbbá, hogy a 13. század közepén a városban — a Bécsi kapu közelében — letelepedett lovagrend itt szerzett vámjoga a későbbi forrásokban is felbukkan. (Reiszig 1928. IL, 84-93.; Házi 1939, 133-136.; Mollay 1956, 52.; Csatkai 1956, 349.; Kiss-Tóth 1999,110.) Nincs szükség kifinomultabb érvrendszerre annak igazolásához, hogy a feltevés a források félreértelmezésén alapszik. A babóti, értsd: Babóton {in Bobut) szedett vámra vonatkozó későbbi, 1270-ből származó híradásból egyértelműen kiderül, hogy Babót-Kapuvárnál a megye egyik legfontosabb vámszedőhelye van, ahol — más adatokból következően — a kapun (mai szóval országhatáron) áthaladó forgalom után szedik a határvámot. Megjegyzendő, hogy a korszakból nincs adat arra, hogy valamely vár vagy város kapujáról neveznének el egy vámszedőhelyet. Ezzel szemben köztudott, hogy a fontos bevételi forrást jelentő határvámot (nyolcvanadot) az Árpád-korban, legalábbis Kálmán király idejétől az ország kapuinál szedték. Az ország kapuinál kifejezés a vámmal kapcsolatban későbbi forrásainkban is gyakran szerepel: per portos regni nostri. Vö. Domanovszky 1916, 2-10. Ide kívánkozik, hogy Sopron város Bécsi kapujára vonatkozóan a Babóti kapu név egyetlen oklevélben sem szerepel, nem mellékes továbbá, hogy a Bécsi kapunál történő vámszedésre sincs adat. IV. Béla többször idézett 1238as vámadománya a johanniták részére Sopron megye összes vásár-, és útvámjáról (pontosabban ezek értékének kétharmad részéről) szól, a város valamely kapujának vámjáról azonban sem ebben, sem a későbbi forrásokban nincs szó. (CD IV/1. 106.; Házi 1921, 89; CD K/2. 141.) Említést érdemel, hogy a Sopron megyei középkori vámokra vonatkozó adatokat, és ezzel kapcsolatban a johannita lovagrend Sopron megyei szereplését egy most készülő cikkben fogjuk részletesebben tárgyalni. CD VII/2. 50. Az idézett oklevélből kiderül, hogy Kecöl korábban a vasi várispánság erdőőreinek a birtoka volt. Pesty 1882, 433.; Kristó 1988, 271-272. A soproni várföldek 13. századi eladományozására lásd: Pesty 1882, 422-435.; Belitzky 1938, 238-244. 1277-ben IV. László Sopront az ispán joghatósága alól kivéve városi rangra emeli, s ezzel a várispánság székhelye gyakorlatilag átkerül a polgárság kezébe. (CD V/2. 397. Vö. Szende 2001, 345-349.) A királyi várszervezet megszűnésére országos kitekintéssel lásd: Zsoldos 1991, 69-71.; Szűcs 2002, 153-154. 530