Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Prohászka Péter: A wien-atzgersdorfi hunkori női sír – észrevételek a poliédervégű tűk viseléséhez 1

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK tozás 432/434 között történt, amikor Aetius egy szerződés keretében a hunoktól kapott segítségért átadta Pannónia Prima és Savia tartományokat a hun királynak, Rugának.

96 Ez azonban az itt élő római lakosság számára a nyugalom és biztonság éveit hozta, mivel a hunok szavatolni tudták a védelmüket, sőt a vezető réteg tagjai a szolgálatukba állva komoly szerephez jutottak. A hun korszak emlékeinek tekinthetjük a Bécs területén előkerült 5. századi temetkezések egy részét, mint a Wien 10. kerület Itzersdorfban megbolygatott 5. századi sírt valamint a 11. kerület Zentralfriedhof területén 1921-ben és 1930-ban feltárt három csontvázas sírt, melyek mellékletei fegyverek és edények voltak.

97 A határ közelében, attól északra a leopoldaui telepet és temetőt jelzi, hogy nagyobb kiterjedési folyamatosan itt élt germán etnikumú lakossággal kell számolnunk az 5. században. E sírok és a szórványleletek alapján kisebb hun vagy szövetséges megszálló csapatokkal számolhatunk Vindobona/Wien falain belül. Pannónia e rövid békeidőszaka egészen 456-ig tartott, amikor a hun uralom ellen fellázadó korábbi alárendelt germán népcsoportok a Nedao folyónál megsemmisítő vereséget mérnek a hunokra és megmaradt szövetségeseikre. Alig néhány hónappal később a keletigótok szállják meg a korábbi Pannónia tartományt és tartják uralmuk alatt egészen 473-ig.

98 Az atzgersdorfi sírlelet mellékletei alapján az 5. század középső harmadára, a hun uralom összeomlását követő évekre évtizedekre datálható. A sírban nyugvó személy etnikai besorolása a mellékletek alapján, mivel a korszakban széles körben elterjedt formákat képviselnek, nem végezhető el. Tartozhatott a keletigótokhoz, germán népcsoportokhoz, de még akár a provinciális lakossághoz is. JEGYZETEK 1 E tanulmányt sok szeretettel ajánlom Tomka Péternek, aki az 1995/1996-os tanévben tartott az évfolyamunk számára felejthetetlen szemináriumokat, méghozzá a kutatási területétől kissé távol eső honfoglaláskor régészetéből. Ám ennek ellenére előadásmódjával és tanári habitusával Bóna István professzor mellett nagy szerepet játszott abban, hogy számos évfolyamtársa mellett e sorok írója is a római mellett a népvándorláskor emlékanyagának kutatására adja a fejét. Péter, köszönjük! A tanulmány elkészítéséhez szükséges bécsi kutatásokat a 2005-ben elnyert Collegium Hungaricum ösztöndíjnak köszönhetően folytathattam. Itt szeretném megköszönni Dr. Fónagy Zoltánnak (Bécs) és Dr. Fazekas Istvánnak (Bécs) a kutatásaimhoz nyújtott támogatást és segítséget. 2 Noll 1974. 3 Kubitschek 1911. 4 Seidl 1849, 3; Noll 1974, 80. 5 Arneth 1850. 6 Arneth 1850, 40: ,JSlr. 282 bis 283. Zwei Bruchstücke von Haarnadeln. 3 14/16 Ducatenin Gold. Nr. 284. Bruchstücke einer Nadel. 1 4/16 Ducaten in Gold. Nr. 282 bis 284 gefunden in Österreich im V.U.W.W. zu Atzgersdorf 1845. " és 81: ,JVr. 117. Armband 2 "Loth Silber. Gefunden zu Atzgersdorf in Unter-Oesterreich im V.U.W.W. 1845." 7 Franz 1928, 147, Abb. 24. 8 Franz 1928, 144-145, Anm. 48: ,J)ie Ohrgehänge sind jetzt zu »Nadeln« geradebogen bzw. Zusammengesetzzt. Wenn man die Beschreibung Seidls mit einer alten, in der Antikensammlung erliegenden Zeichnung der Funde von A. Schindler zusammenhält, ergibt sich, daß die beiden von Seidl erwähnten Nadelteile vom Restaurator den großen »Nadeln« angefügt worden sind. Sie gehören wohl auch zu ihnen, aber die »Nadeln« waren Ohrgehänge (wie Seidl richtig erkannt und Schindler gezeichnet hat) von einer besonders in Ungarn häufigen Art." 9 Beninger 1931, 31-32. A sírra későbbi könyvében is hivatkozik anélkül, hogy a leleteket magukat részletesen taglalta volna: Beninger 1934, 95. 10 A tárgyak képe Franz közleménye nyomán: Werner 1956, Taf. 6/A. 11 Werner 1956, 109, L 130 12 Werner 1956, 109, L 130, Taf. 6 és Taf. 34. 13 Noll-Mitscha-Märheim 1958, 74. 14 Noll 1974, 80. 15 Hofkammerarchiv (Wien) Fasz 58. Nr. 53657. 16 Seidl 1849, 3. 398