Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Tóth Endre: Valeria vége

TÓTH ENDRE VALERIA VEGE sok tízezernyi hazai érem, amelyet néhány más, gyűjteményes munka

61 is kiegészített, alkalmas az aranyérem leletek értékelésére. A 13 valeriai (kelet-dunántúli) és a 18 Pannónia primai (nyugat-dunántúli) solidus információs értéke a nem nagy darabszám ellenére jelentős. Nem arra lehet azonban felhasználni ezeket az érmeket, amire esetenként idézni szokták; t. i. a római pénzforgalom folyamatosságának jelzésére.

62 Ez különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha az aranyérmek verési idejét összehasonlítjuk egyrészt a 380-420-as évek éremforgalmának bizonyítására Alföldi András által összegyűjtött éremleletekkel,

63 másrészt a Die Fundmünzen der Römischen Zeit in Ungarn három megjelent kötetében

64 közölt, az Észak-Dunántúlon talált római érmekkel. A Pannóniában a császárság négy évszázadából előkerült szórvány érmek között ugyanis olyan ritka az aureus, mint a fehér holló.

65 Az FMRU — kötetekben mindössze három lelőhelyről ismertek aranyérmek a római császárság első három évszázadából, azonkívül két nagy éremgyűjteményből.

66 ÉNY-Pannóniából többet, nyolc aranyérmet ismerünk ugyanebből az időből.

67 Alföldi András

68 mindössze Sisciából közölt egy-egy II. Valentinianus, Honorius és Arcadius, valamint egy II. Theodosius aranyat. Az Észak-Dunántúlon talált 5. századi aranyérmek idegenek attól a római éremforgalomtól, amit a szórványleletek a tartományokban képviselnek. Saviában az aranyérmek megoszlása az első századtól kezdve egyenletes,

69 és a számuk, ellentétben az észak-dunántúli leletekkel, egyáltalában nem emelkedik meg az 5.i század első felében, hanem inkább csökken. Amíg Itália határán az aranyérmek gyér száma a normális éremforgalmat jelzik, addig az észak-dunántúli nagyobb számú solidus mögött nem a római forgalmat kell látni, és ezért magyarázatra szorulnak. Ugyancsak különbséget tudunk megfigyelni Noricum Ripensis és Pannónia I éremforgalma között. A határon, és attól nyugatra Noricumban sem emelkedik meg az 5. század 20-as 30-as éveiben a szórvány aranyérmek száma:

70 Zeiselmauerból egy kincsleletről tudunk, amely III. Valentinianus több aranyérméből állt. Ezen kívül egy II. Theososius solidus valószínűleg Mauternből (Favianis) került elő. A Noricum Mediterraneum szórvány aranyérmei pedig már az 5. század második felének hun korszak utáni történetéhez tartoznak.

71 A különbség akkor válik értelmezhetővé, hogyha a provinciában előkerült aranyérmeket barbaricumi leletekkel hasonlítjuk össze. Erre a közölt leletek alapján egy kelet-magyarországi terület alkalmas. Pannónia és a nyíregyházi múzeum gyűjtőkörzetéről közzétett aranyérmek száma különbözik. A vidéken két Probus-veret kivételévé^ a tetrarchia kortól kezdve 19 aranyérem került elő,

72 ebből a II. Theodosius solidusok száma 6 db. Ugyanebből az időből Fejér megyéből csak 4 db, Komárom-Esztergomból 5 aranyérem ismert. Összehasonlítva a két terület azonos időszakából előkerült római aranyérmek számát, a különbség szembetűnő. Az aranyérmek nagyobb számban a Barbaricumban, és nem a birodalomban kerülnek elő. Azaz, ha a Dunántúlon megemelkedik az aranyérmek száma, az sokkal inkább a barbaricumi, mint tartományi éremhasználatra jellemző. A pannóniai pénzforgalmat kisebb számban jól adja vissza a csákvári temető, ahol 106 sírban (a teljes sírszám a publikáció idején 1628 volt) 426 érmet találtak. A legkésőbbi keltezhető érmeket 378-körül verték, noha a kopottságuk miatt még sokáig használták.

73 Aranyérmet azonban csak egy sírba mellékeltek.

74 A 734. számú sírban négy solidust találtak. Ezek a temetést legkorábban 430 utánra keltezik, és egyúttal megerősítik: a Dunántúlon feltűnő aranyérmek az 5. század második negyedéből a hunkori területfoglalással állnak összefüggésben. A solidusok összekapcsolása a hun térfoglalással az első pillanatban problematikus585