Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Tóth Endre: Valeria vége
TÓTH ENDRE VALERIA VEGE dik felében épült alsóhetényi mauzóleum hatszögletű részét később egy-egy négyszögletes helyiséggel bővítették, és az épület északi részéhez is hozzáépítettek egy négyzet alakú helyiséget. A bővítésekre azért volt szükség, mert a mauzóleumban az udvar középső része kivételével — amit úgy látszik, már nem akartak temetésre használni — nem volt több hely a sírok számára. A három bővítményben azonban nincs sem szarkofág, sem épített sírláda: ezekben a helyiségekben nem temettek el senkit. Akkor miért építkeztek, miért bővítették ki a sírépületet? A temetkezések hiányát csak azzal lehet magyarázni, hogy az a lakosság, aki a mauzóleumban temetkezett, az épület bővítése után elköltözött. Megállapítható, hogy a lakosság nem katasztrófában pusztult el, vagy pánikban menekült el, hanem viszonylag rendezett körülmények között hagyta el az erőd környékét. Ugyanis a mauzóleum 42. számú, jól megépített téglasírját felnyitották, és kiemelték a vázmaradványokat. A mauzóleum udvarának északnyugati részén két gyermeksírból (73-74 sz.) szintén elvitték a maradványokat. Szó sem lehet arról, hogy az üres sírokat sírrablással magyarázzuk: a megépített sírládákban csont egyáltalában nem volt, viszont mindhárom sírt eredeti formájában állították helyre, a téglákat a szokásnak megfelelően, háztető alakban visszahelyezték a sírláda tetejére. Az alsóhetényi megfigyelés segített értelmezni a sopianae-i hét karéjú temetőkápolnát. 15 Pécsen a késő római temetőben álló 17 m hosszú temetőkápolnában sem találtak sírokat. Tudjuk, hogy egy késő-római, keresztények (vagy akár pogányok) által használt temetőben csakis sírépületek, a halotti kultusz épületei állhattak. Ezért a pécsi hétkaréjos temetőkápolnát csakis temetkezési célra építhették. Az alsóhetényi mauzóleum hatszögletű részének megmaradt egyetlen sírja (38. sz. sír) elárulja, hogy a sírládákat alighanem az épület apszisaiban kellett volna elhelyezni. Mivel a pécsi sírépületben nem kerültek elő sírok, vagy már nem temettek el benne senkit, vagy az épület el sem készült. Az utóbbit talán csak újabb ásatás döntheti el. A temetkezések hiányát vagy az épület befejezetlenségét ez esetben is csak azzal lehet magyarázni, hogy a városban élők elhagyták lakóhelyüket. Ezek a megfigyelések azt bizonyítják, hogy a lakosság váratlanul hagyta el Valeria polgári igazgatási központját, Sopianaet és egy belső erőd, Iovia környékét. Eszerint az 5. század elején a Kelet-Dunántúlon nem átmenet, hanem gyors váltás történt. Amíg a késő-római temetők esetében általánosabban csak a temetkezések felhagyása állapítható meg, a két sírépületből a megszűnés minősége, azaz a temetkezések hirtelen abbamaradása is kikövetkeztethető. Ezek a megfigyelések olyan pontossággal mutatják a temetkezések befejezésének a körülményeit, amit egy késő római temető esetében a leletek alapján sohasem lehetne megállapítani. Sopianae és Iovia Valeria tartomány déli felében találhatók. Általánosíthatunke a Kelet-Dunántúlra, azaz a teljes tartomány történetére ezekből a megfigyelésekből? Mindenképpen lehet, mert a valeriai késő római temetők a lakosság egyidejű távozása mellett tanúskodnak. Ezekben egy időben fejeződnek be a temetések, mert nem található már meg a sírokban a besimított kerámia 2. fázisa. A régészeti módszerű megfigyelésekből levont következtetés a kelet-dunántúli római lakosság távozásáról összhangban van a névföldrajzi adatokkal. A Balaton nyugati végének hosszúsági fokától keletre nem maradt fenn antik földrajzi név: sem víznév, sem településnév. 16 Ezzel szemben a Nyugat-Dunántúlon viszonylag nagyszámú víz- és néhány településnév kontinuált. A nyugat-pannóniai víznevek 17 (nem számítva a nagy területen keresztülfolyó Dunát, Drávát és a Szávát): *Aibantia-Lafnitz/Lapincs, Savaria - Zöbernbach, *Murius-Mura, Sala - Zala, Arrabo - Rába, Mursella - Marcal, lacus Pelso - Bilissaseo (9. sz.). A Kerka 18 és a 581
