Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Tomka Gábor Egy reliefdíszes délnémet kancsó a 16. század közepéről

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK a város építéstörténeti monográfiájának adata hiteles, akkor a fürdő (kissé különös módon) nem az ispotályhoz csatlakozott. Az irodalomban meggyökeresedett, „erődítmény jellegű ispotály" Reiszig Edénél tűnik fel (Reiszig 1925, 97.),

12 forrását nem sikerült azonosítani. A fürdő telkéhez délről, az Apáca utca felől csatlakozó telken (Apáca u. 5.) 1570ig a győri városházának helyet adó épület állt. Ekkor cserével a káptalan szerezte meg, s ide telepítette a káptalani magyar iskolát. Ennek az intézménynek a fenntartásához a püspökség és a káptalan megkapta a johanniták egykori birtokát, Kónyt. (Reiszig 1925, 233, 237.)

13 Nem zárható ki az sem, hogy leletünk e szomszédos telken volt egykor használatban, s esetleg a városházához vagy a káptalani iskolához köthető. A bemutatott kancsó keltezése a johanniták győri szereplésének végével esik egybe. Bár a nürnbergi kancsókon gyakran protestáns fejedelmek ábrázolásai is megjelennek, a győri kancsó jelenete ellen katolikus kifogás nem emelhető. Nem tudjuk tehát megmondani, hogy esetleg az utolsó ténylegesen működő győri johannita praeceptor, az 1559-ben elhunyt Velikei Márk háztartásából származik az edény, esetleg a fürdőt bérlők hagyatéka, vagy a Győr erődvárossá kiépítése körüli időkben a falakon belül állomásozó nagy számú németajkú katonaság valamely tisztje hozhatta, akár korábbi délnémet működésének emlékeként városunkba. Mindaddig, amíg egy szerencsés lelet vagy egy hitelesítő ásatás a lelőhely történetére további fényt nem derít, annyi állítható, hogy a Xántus János Múzeum régészeti gyűjteménye egy párját ritkító iparművészeti alkotással jeleskedik, amely remélhetőleg e közlés nyomán a továbbiakban nem kerüli el a kerámiatörténeti tanulmányok íróinak figyelmét. 572