Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Takács Miklós: A Ménfőcsanak – Szeles dűlői lelőhelyen 1990–91-ben feltárt, Árpád-kori veremházak
ARRABONA 2006. 44/ 1. TANULMÁNYOK 1. a veremház alakja 2. a tüzelőberendezés típusa 3. a tüzelőberendezés helye 4. a tetőszerkezetre utaló oszlopok helye 5. a bejárat helye Alább, a függelékben adom közre az egyes osztályozási szempontok alá sorolt variációs lehetőségeket. Magáról az öt szempont mibenlétéről pedig itt szólok részletesebben. Az egyes részletek ismertetése előtt azonban utalnom kell a használat néhány alapszabályára. Első helyen arra, hogy az osztályozás során a minőségi jellemzők feltárhatóságát tartottam szem előtt, így a biztosabban megfigyelhető részletek felől haladtam a bizonytalanok felé. Ennek következtében pedig kötött az általam kidolgozott osztályozás öt szempontjának a sorrendje. Azaz, az egyes osztályozási szempontokat felfogásom szerint csak és kizárólag az itt felállított sorban érdemes számba venni. Második helyen az egyes részletformák kialakításának és/vagy számának a meghatározása során adódó nehézségekre kell utalnom. A tipizálás során ugyanis egy-egy konkrét példát kell az előre meghatározott kategóriák közé illeszteni. A besorolási nehézségeket elkerülendő, számos variánst vonultatok fel egy-egy osztályozási szempont keretei közt. így a szakirodalom alapján számos olyan változat is szerepel a szempontok közt, amilyenre sem Ménfőcsanak-Szeles-dűlőn, sem pedig a régió más Árpád-kori lelőhelyein nincs példa. A variánsok sokaságának a felvonultatása ellenére sem merem azt állítani, hogy minden kivételre vagy különleges esetre ki tudtam volna térni. A jövőben felbukkanó újabb variánsok leírását az segítheti, hogy mind az öt osztályozási szempont alá újabb, általam a táblázat készítésekor még nem ismert variánsok is besorolhatók. A későbbi bolygatások, a hiányos ásatási technika vagy egyéb okok miatt „keletkezett" bizonytalan esetek számára ezért minden osztályozási szempont variánsai közé illesztettem az egyéb kategóriát is. Az első osztályozási szempontot oly módon tudjuk alkalmazni, hogy az egysejtű veremházak alaprajzát öt mértani idomra vezetjük vissza. Ezek: a kör, az ovális, a négyzet, a téglalap vagy a két idom együttes alkalmazása által kialakuló összetett alaprajz. Az olyan alakzatok pedig, amelyek ezen öt kategóriába nem illeszthetők be, az egyéb kategóriába sorolandók. Az osztályozás első szempontjának az alkalmazása során tehát egy-egy konkrét alaprajzot egy ideális mértani idomhoz hasonlítunk. Egy sajátos leképzést kell végre hajtanunk, mintegy kiszűrve a kivitelezés esetlegességeit. Arra keresünk választ, milyen mértani alakzatot igyekeztek kiásni egy-egy veremház építői. Szinte mondani sem kell: a veremház-építőknek csak igen ritkán sikerült tökéletesen kivitelezni ezeket az alakzatokat. A kör így rend szerint szabálytalan, az ovális egyes ívei nem szimmetrikusak. A négyszög alaprajzú házak szomszédos oldalai elég gyakran nem derékszögben csatlakoznak egymáshoz, így a négyzet vagy a téglalap helyett gyakran találkozni trapézzal vagy trapezoiddal, a négyzet vagy téglalap párhuzamos oldalai pedig szintén nem szoktak azonos hosszúságúak lenni. A legnagyobb óvatosság az összetett típus megállapításánál szükséges. Ez esetben ugyanis minden egyes objektumnál meg kell vizsgálni: a két idomból összeálló alaprajz nem két időrendi réteg „összeolvasztása" által keletkezett-e. A kétkedés jogosságát az erősíti, hogy az összetett alaprajzok nagy hányada ilyen. Gyakorlati szinten abból kell kiindulni, hogy csak olyan esetekben érdemes az összetett alaprajzzal számolni, ha két négyszög csatlakozik egymáshoz. Az olyan estekben, amikor egy kör vagy ovális alaprajz érintkezik egy négyzettel vagy téglalappal szinte kizárható, hogy ezek azonos időpontban kerültek kiásásra. Akkor is azonban, ha két négyszög alaprajzú folt 544
