Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Balogh Csilla: Avar kori kettős- és többes temetkezések a Duna-Tisza közén

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK nyék a sírban — a Szokolác-Moravicai út 55. sír és a Topolya-Bánkert 149. sír (8. ábra 6.) kivételével — a lábnál, esetleg a térdnél vagy a térdek között kerültek elhelyezésre, megegyezően a késő avar kori és szemben a területen általános kora avar kori gyakorlattal, ahol az edények kivétel nélkül a koponya környékén voltak (Balogh 2002, 299.). Leggyakrabban felnőtt-gyermek közös temetkezésében kerülnek elő és általában az idősebb személyhez közelebb. Többségében egyesével vannak a sírba helyezve a budapest-rákosi 19. és a Kishegyes-Sárgagödör 74. sírok kivételével. Talán nem véletlen, hogy mindkét sírban férfi-nő temetkezés volt: a rákosi 19. sírban egy kisebb durva fazék és egy tölcséres nyakú, nyomott gömbös testű ezüst pohár került elő, míg a kishegyesi sírban egy durva fazék egy római üvegpohár és egy másik, hasonló töredék kíséretében került elő. A vizsgált temetkezésekben előforduló edények többsége kézzel formált, kisebb-nagyobb fazék volt, három esetben — Hajós-Cifrahegy 43. (3. ábra 5.), Kiskőrös-Város alatt 13. és Szeged-Kundomb 148. sír — korongolt kerámia (fazék, sárga korsó és festett körte alakú edény) került elő. Állatcsont a sírban Az általam vizsgált kettős- és hármas temetkezések közül 54 sírban (44,2%) volt állatcsont, melyek két eset kivételével (Szeged-Makkoserdő 270. és Topolya-Bánkert 165. sír) ételmellékletként kerültek a sírba és az edényekhez hasonlóan az esetek többségében a láb környékéről kerültek elő. Az állatcsontok meghatározása a legtöbb esetben bizonytalan és a régi ásatások esetében már reménytelen is. A kevés adat alapján úgy tűnik, hogy leggyakrabban szárnyast tettek a halott mellé, és ezt követte gyakoriság szempontjából a szarvasmarha és a disznó. Feltűnő, hogy juhcsontok — a Jászapáti-Nagyállási úti temető kivételével — nem fordultak elő és a tojások is ritkának számítanak. A makkoserdei 270. fülkesírban a fülkében a férfi váz bal medencéjénél és könyökénél előkerült szárnyascsontok bizonyosan ételmellékletként értékelendők, az aknában talált állatcsontok (részleges lócsontváz, 2 marhakoponya és juhcsontok) áldozati állatok lehetnek, hiszen az állatáldozat egyik fontos jellemzője, hogy az állat egészben vagy részlegesen eltemetett testét elválasztják a halottól (Lorinczy 1994, 319.). A Duna-Tisza közi avar temetőkre nem jellemző az állatáldozat, ugyanakkor a makkoserdei temetőbe temetkező közösség temetkezési szokásának egyik markáns eleme.

6 A topolya-bánkerti 165. sírban egy juvenis-addultus korú (18-22 éves) női csontváz nyugodott, akinek hasán csecsemőcsontok kerültek elő. A sírban a nő koponyája mellett 2, a hasán 3 lófogat találtak, amelyek talán jelképes tartalmat hordozhatnak. A szegényes sírban egyéb melléklet nem utalt lóra, ahogyan a Székkutas-Kápolnadűlő 134. (Bende 2004, 319.) és Szarvas-Kákapuszta-Kettőshalom 39. (Szalontai 1992, 317.) sírjában előkerült lófogak esetében sem. A kettős- és többes temetkezések kronológiai helyzete A tárgyalt temetkezések kronológiai helyzetének meghatározásához elsősorban a sírok leletanyaga nyújt támpontot, bár kétségtelen, hogy a temetkezési szokások egyes elemei (pl. a padkás és a fülkesírok típusa, az edények lábhoz helyezése, a koporsó általános használata, stb.) is erősítik, néhány esetben árnyalják a leletek alapján kialakult képet. Az összegyűjtött 122 sírból 10 esetben (8%) melléklet nem került elő a sírokból, pedig 3 sírban legalább egy, 4 sírban pedig mindkét halott felnőtt korú volt. További 73 sír esetében (59,8%) a szegényes és jellegtelen, vagy hosszú időn át divatban lévő leletanyag (mint pl. a dinnyemag alakú gyöngyök) közelebbi keltezést nem tesz lehetővé, bár a bennük előforduló tárgytípusok alapján többségük inkább az 48