Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben

ARRABONA 2006. 44/ 1. TANULMÁNYOK vezeti vissza a késő avar kori tudun méltóságot. Ligeti 1986, 147-148. szerint azonban „megfelelő elbeszélő források hiányában bajos meghatározni az egyes avar méltóságviselők területi és hatalmi szféráját; semmi sem utal arra, hogy ugyanannak a tisztségviselőnek a szerepe, hatalma változatlan maradt az egész avar történelem folyamán. A széteső avar birodalom végső fázisában egy különben jelentéktelen tudun

nak is megnőhetett a szerepe. Türk és kazár megfelelők alapján azonban aligha lehetett alkirályi rangja". 68 Az alapján, hogy a tudun princeps Pannóniáé, nem kétséges, hogy szállásterülete a Dunától nyugatra terül el, az alapján pedig, hogy a jelentősebb hadi események a mai Felső- és Alsó-Ausztria tengelyét adó Duna völgyben zajlanak, nagy a valószínűsége annak, hogy a Dunántúl nagy része, súlyponttal annak is inkább az északi és nyugati részei alkotják a tudun alá tartozó nép törzsterületét. Bóna István még azt is sejteti, hogy a tudun székhelye valahol a Kisalföldön lehetett, szerinte ugyanis a komáromi és a zsitvatői temetők „szokatlan" gazdagsága „a tudun egyik székhelyének közeliségére mutathat", vö. Bóna 1984, 334. 69 Walter Pohl is Bónához hasonlóan értelmezi a forrást, amikor azt írja, hogy „Auch das Bündnisangebot der rebellischen Sachsen blieb wirkungslos. Vielleicht hoffte der Khagan, durch die Bindung des Frankenkönigs auf anderen Kriegsschauplätzen Zeit zu gewinnen." (Pohl 1988b, 22.) 70 Alcuinus, Epist. Nr. 110 arra figyelmeztet, hogy bár „jövedelmünk tizedének a fizetése nagyon derék dolog; de azt veszni hagyni még mindig jobb, mint magát az igaz hitet lerombolni. " Alcuinus, Epist. Nr. 113. a szászok lázadásának okaként is ezt említi fel, mert „a szászok szánalmas nemzetsége azért veszítette el annyiszor a keresztség szentségét, mert sohasem volt meg szíve mélyén a hit alapvetése." (magyarul: Szádeczky-Kardoss 1998, 295.) 71 A szász háborúk második szakasza után hét évig (785-792) tart a fegyvernyugvás. Ez alatt jelentősen előrehalad a térítés, az új területek központjai a 782-783-ban érsekséggé emelt Mainz alá kerülnek, szoros kapcsolatot teremtve Szászország és a frank Germania között, vö. Last 1978; Löwe 1987 143-144.; Johanek 1999. 72 Az első "deportálásokat" Wigmodienből 796-ban hajtja végre Károly. A sintfeldi ütközet után minden harmadik férfit kitelepíti, 804-ben pedig az egész Alsó-Elba vidéket elnépteleníti, tízezer férfit, nőt és gyereket telepít át Galliába és Germaniába, s helyükre abodritákat telepít. Vö. Einhard, Vita Karoli ca. 7 (Rau I. 174.); Lampen 1999, 270. 73 vö. Wavra 1991, 209-211., és Schmauder 2000, 58-62. a korábbi irodalommal. A 804. évvel kezdődő, az Elba-Weser háromszögre korlátozódó küzdelmek utolsó fázisát még a harmadik fázisnak tartja, de már csak regionális eseményeknek minősíti Lampen 1999, 268. 74 Erconrads Translatio Sancti Liborii c. 5:ferrea lingua, (hrsg. Cohausz, Alfred. Studien und Quellen zur westfälischen Geschichte 6. Paderborn 1966) 75 A partim armis, partim libertate fogalompárt alkalmazza már a Translatio Sancti Liborii (u.o.) is a helyzet érzékeltetésére. 76 Alcuin éppen a döntő időszakban, 786-ban, majd 789-793 között hosszabb időre távol, Yorkban tartózkodik, mielőtt 796-tól a toursi apáti széket elfoglalja, de már ettől kezdve kesernyés kritikával szemléli a szászok közti missziót, aminek megvalósítási módjával nem ért egyet, vö. Johanek 1999, 495. 77 799. Kunst und Kultur 1999, Bd. 1. 326-327., Abb. VI. 3. pag. 28. 78 Last 1978, 112-116.; 799. Kunst und Kultur 1999, Bd. 1. 270., Abb. 3. A frank grófsági rendszer mellett megmarad a szász jogi és szociális struktúra, míg az egyházi szervezet szorosan a frank birodalomhoz kapcsolódik vö. Löwe 1987, 143. 79 Ann. quae dicuntur Einhardi a. 793. (Rau I. 60), magyarul: Szádeczky-Kardoss 1998, 283. nem azonosítja a nevet mai névalakjával és „Riustri területén" fordítja. 80 Abel-Simson 1883, 55. szerint a geográfiai viszonyok alapján valószínűtlen, hogy a 792. nyarára vonatkozó adat azonos lenne ezzel a hadjárattal; sem az idő, sem a hely nem azonos. 81 Ann. regni Francorum a. 793. (Rau I. 60.): ... Saxones iterumfidem suamfefelüsse. 82 Szádeczky-Kardoss 1998, 283. feltételezése, miszerint a háború kitörésére azért került sor, mert a szászok az avarokkal szövetségben léptek fel, semmiféle forrásadattal nem támasztható alá, puszta spekuláció. 83 Ann. qui dicuntur Einhardi a. 793. (Rau I. 60); a Chronicon Moissiacense a. 793 (magyarul: Szádeczky-Kardoss 1998, 283.) szerint, miután a córdobai kalifa, Hísám (788-796) — a Nagy Károlyt Zaragoza mellett, Roncesvallesnál (ld. Roland-ének) tönkreverő Abd-ar Rahmán utóda — tudomást szerez arról, hogy Károly az avarok ellen indult, bízva abban, hogy ott erős ellenállásba 514