Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben
SZŐKE BÉLA MIKLÓS _N AGY KÁ ROLY HADJÁRATA AZ AVAROK ELLEN 79IBEN De nem szólnak a források arról sem, hogy az avarok bármiféle „nomád" védekezési módot, „felperzselt föld taktikát" alkalmaztak volna. 59 Nincs szó vizek mérgezéséről, élelmiszer pusztításáról, a vidék felégetéséről, őszi áradásról — csak arról, hogy valamely ismeretlen eredetű ragályos betegség 60 miatt Károly hadtestében szinte teljes egészében elpusztul a lóállomány, s a tél is erőteljesen közeledik már. 61 A lovakat pusztító fertőző, ragályos kór már az Enns menti táborozáskor elkezdhet terjedni, amikor több ezer ember és állat kénytelen heteken át viszonylag kis területen összezsúfolódni, vagy ugyanaz a típusú baj éri Károly seregének lovait, mint több évszázaddal később Batu kán első hadjáratában a tömegesen elhulló lovakat: penészgomba-mérgezés (stachybotryotoxikózis). Több, 13. századi orosz kódex is beszámol arról, hogy a lovak „megbetegedtek, ajkuk rongyosan kifekélyesedett, orrukból vér folyt, és szenvedések közepette elhullottak". A mongolok elől a városokba menekülő lakosság ugyanis a takarmány nagy részét felégette, ezért jobb híján a penészes zsúpfedeleket etették fel az állatokkal. 62 Mivel Nagy Károly is egy késő őszi, esős, a gombás fertőzéseknek különösen kedvező időszakban vonul az avarok ellen, könnyen lehet, hogy az állatok elhullását ugyanez a „kór" okozza. Deér József külön is kihangsúlyozza (Deér 1965, 765., 337. jegyzet), hogy az Ann. Laureshamenses a. 791. Cum autem visisset rex Carlus, quod nullus ei de parte Avarorum resistere ausus esset out suis... 63 mondata egyáltalán nem utal a nyílt ütközet elől kitérő, szokásos nomád taktikára, s nincs szó a Rábáig tartó terület kiürítéséről sem. A frankok számukra is feltűnően sine laesione 64 és absque bello 65 érik el a hadi célokat. Bónához hasonlóan vélekedik ugyanakkor Váczy Péter, amikor úgy ítéli meg Nagy Károly hadjáratát, hogy „791-ben az avarok a meghátrálás taktikáját alkalmazták, ahogy a szkíták a perzsákkal, az oroszok Napóleonnal szemben". Szerinte ugyanis a 791., majd a 795, 796. évi frank győzelmek nem az elpuhultság és nem a politikai felbomlás jelei, hanem tudatos avar taktika következménye, amivel,, a frankokat olyan győzelemhez juttatták, melyet azok nem tudtak gyümölcsöztetni" (??!!). (Váczy 1974, 1057.) De komolyan vehető-e ilyen állítás egy olyan birodalom esetében, amelyik korábban nagyon is tudta, mit a teendő a langobardok és bajorok, majd a szászok s egyes szláv törzsek felett aratott győzelem után? Ám ha nem a nomád taktika az oka, akkor vajon miért viselkednek ennyire paszszívan az avarok, miért nem támadják meg a betolakodókat, még akkor sem, amikor már a frank sereg lovai is tömegesen pusztulnak? Szó sincs itt „Roncesvalles 66 óta a Karoling-birodalom legnagyobb, majdnem jóvátehetetlen kudarca"-ró\; ha valaki kudarcot vallott, akkor az éppen nem Nagy Károly, aki végül is komoly veszteségek nélkül, szerencsésen hazavezeti seregét, hanem az általa a múltbéli sikerek miatt még mindig félve tisztelt ellenfél, az avar hadsereg és hadvezetés. De az utóbbi esetében is csak akkor beszélhetnénk kudarcról, ha valamely forrásból tudomásunk lenne arról, hogy az avarok valóban meg akartak ütközni, csak az éppen felemásan sikerült. Az avarok feltűnően passzív viselkedésére inkább az a magyarázat, hogy a kaganátust ekkor már polgárháború közeli, súlyos belső válság marcangolja, ezért a védekezés feladata egyedül a nyugati határvidék avar tisztségviselőjére, a tudunm 67 és az általa mozgósítható haderőre hárul. Ennek számereje, hadra foghatósága pedig oly mértékben különbözik a frank seregétől, hogy a tudun a már zömében gyalogossá váló sereggel sem meri, vagy — a saját jövőjére is gondolva, taktikusan — nem is akarja felvenni a harcot. 68 S talán a következmények sem olyan „borzalmasak". Nem jön ugyanis semmiféle avar-szász szövetség létre, sem a múltban, ahogy azt Bóna már a 782. évi követjárásnál is sejteni engedi, sem most, az első avar hadjáratot követően. 69 A szászok számára csak annyiban fontos az avarok elleni hadjárat, hogy Károly távollétét és a keleti 507
