Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben

SZŐKE BÉLA MIKLÓS NAGY KÁROLY HADJÁRAT

A AZ AVAROK ELLEN 79I-BEN hosszabb is lehetett, s tudva, hogy a korabeli hadseregek napi 15-25 km-es sebességgel mozogtak, továbbá, hogy az alsó-ausztriai sáncerődök bevételét követően néhány napig pihentek, a Rába torkolatánál tartott pihenő, legkevesebb egy hétig, de inkább tíz-tizenkét napig tartott. S mivel Károly Savaria romjai között is eltölthetett néhány napot, hogy megismerje Szt. Márton szülőhelyét, s esetleg reliquiákat gyűjtsön, az átlag 13 km-es sebesség a pihenők nélkül jött ki, s nem azért, mert, mint felteszik, az alapos felderítés, majd az elhullott lovak miatt lassult le az előrehaladás. A források szerint a 48. napon még 95 mérföldre (140 km) voltak az Ennstől, az utolsó négy napon tehát napi 35 km-t tettek meg, az elhullott lovak miatt jórészt már gyalogosan. Váczy Péter szerint Károly azért fordult Savaria/Szombathely felé, hogy Karinthiát is birodalmához csatolja. (Váczy 1971, 57) Savaria azonban soha nem tartozott Karinthiához, ehhez Károlynak jóval délebbre és nyugatabbra kellett volna fordulni, hogy karantán szláv földre lépjen — amit ráadásul feleslegesen is tett volna, hiszen ez a térség a bajor fejedelemség bekebelezésével már korábban uralma alá került. Bóna István pedig úgy gondolja, azért kénytelen a frank sereg „óriási kerülővel" (?) Savaria/Szombathelyen keresztül visszavonulni, mert „a hadjárattól megkímélt Rába-melléken és az Alpok peremén valamivel jobb ellátást remélt". (Bóna 1973, 156) Csakhogy a Rába vidéken és Savaria környékén ugyanazok az avarok éltek, mint a Mosoni-Duna mentén, nem valószínű, hogy másként reagáltak a frank sereg közeledtére — nem beszélve arról, hogy elég idejük és alkalmuk lehetett kiismerni őket, hiszen a Győr környékén eltöltött, közel két hét alatt a frankok bizonyára ezen a vidéken portyáztak a legintenzívebben. A szászok és frízek véglegesen per Beehaimos, azaz Csehországon át térnek haza. Az útvonal Csendes Péter szerint a Chamon és Furthon át az Elbához, majd tovább Merseburg felé vezető ősi kereskedelmi útvonal lehet. (Csendes 1970, 99.) Szerinte ugyanis a hazatérés semmi esetre sem azonos a felvonulás útvonalával, ahogy azt egyes szerzők tudni vélik.

43 Ezzel szemben Bóna István elképzelhetetlennek tartja a Csehországon keresztüli hazatérést, főként azért, mert „nem kérték ki erről a csehek véleményét, kivált engedélyét." Ezért inkább a Duna északi oldalán való hazatérést valószínűsíti, a per Beehaimos via ugyanis alapvetően per aquilonalem Danubii ripam értendő. (Bóna 1994, 72.) Ehhez kapcsolódik az a nézet is, mely szerint a per Beehaimos valójában annyit jelent, hogy a süva Boemica-n (Nordwald, ma Österreichisches Granit Plateau), Dél-Csehországon, vagy a Greiner Waldon át vezet az út, azaz nem kell feltétlenül a Cseh-medencén áthaladni. A süva Boemica a 12. századig a Dunától még nem messze északra kezdődik.

44 A hadjárat eredménye és tanulságai Váczy Péter szerint a források, különösen a Birodalmi Évkönyvek tárgyilagosan számolnak be az eseményekről. Az avarok a vártnak megfelelően reagálnak Nagy Károly hadjáratára. Elegendő idejük van magukat és javaikat a méltóságteljes lassúsággal felvonuló három hadoszlop elől biztonságba helyezni, majd amikor azok elvonulnak, újra előjönni és helyüket elfoglalni őrállásaikban.

45 A későbbi harcok történetéhez viszonyítva pedig az is kitűnik, hogy a hadjárat eseménytelen, vértelen és teljesen eredménytelen volt,

46 még ha a későbbi kivonatolok és feldolgozók hatalmas győzelemről és véres pusztításról számolnak is be.

47 Herwig Wolfram ugyancsak kiemeli az avarok meglepően csekély ellenállását, ami ezúttal nem a Karoling udvari történetírók „ötlete"; s bár a hadjárat során magas egyházi méltóságok vesznek oda, nem fegyvertől, hanem betegség által. Olyan „majdnem vértelen háború" volt ez, ami gazdag zsákmányt adott és még többet ígért. (Wolfram 1987, 257) 505