Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben
ARRABONA 2006. 44/ 1. TANULMÁNYOK jelenléte, s az valószínűsíti, hogy ő az, aki a hadjárat során szeptember 29-én meghal. 23 Arnot 24 785-ben Nagy Károly sürgetésére emeli III. Tassilo Salzburg püspökévé, 25 787-ben még III. Tassilo követe I. Hadrianus pápánál, 797-ben azonban már Károly küldöttségével jár III. Leo pápánál, nem utolsó sorban azért, hogy Salzburg érseki székké emelését intézze. 26 Meginfrid Alcuin 27 barátjaként kap bizalmat a királytól, 800 végén egy Pippin király vezette hadjáratban Beneventumban hal meg. (Abel-Simson 1883, 548.) (II.) Gerold bajor prefektus, Nagy Károly sógora, apja a frank származású (I.) Gerold a VIII. század második felében tudatos házassági politikája révén nagy befolyásra tesz szert Alemanniában, anyja, Imma az alemann hercegi család egyenes (mások szerint esetleg oldal-) ági leszármazottja, lánytestvére Hildegard (758-783), Nagy Károly harmadik felesége. 799-ben egy ütközetben avar fegyvertől veszti életét, s a család által kiemelten támogatott reichenaui apátság Mária templomában temetik el, ahol szentként tisztelik (vö. Graus 1965, 97.; Mitterauer 1963, 9.; Epitaphium Geroldi 1-4 [Szádeczky-Kardoss 1998, 299.]; Heitonis Visio Wettini c. 27.). Szeptember 20-án a hadak végre újra mozgásba lendülnek. A források filológiai elemzése alapján arra lehet következtetni (Csendes 1970, 95.), hogy Károly a sereget nem Regensburgban, hanem csak itt, az Ennsnél felütött táborban bontja három részre. Ő maga és fia, az ekkor még csak 13 éves (Jámbor) Lajos, a főpapok (Prinz 1971.) és udvartartásának előkelői a fő sereggel a Duna déli partján haladnak. Lajost apja még az indulás előtt, Regensburgban felövezi karddal (Abel-Simson 1883, 19.), mivel az ifjúkor küszöbéhez érkezett, majd az alsó-ausztriai Mostviertelben megkapja sarkantyúit is, a Bécsi-erdőtől azonban visszaküldi fiát, hogy Regensburgban anyjával együtt várja meg visszatérését. (Vita Hludowici c.6. [Rau I. 266]; Wolfram 1987, 253-255.; Bóna 1984, 339. Lajos ez után soha többet nem lép a dunai tartomány földjére, egyes történészi vélemények szerint az ekkor átélt élmények hatására — ld. még Bóna 1994, 71.) A Duna északi oldalán a szászok, a thüringek, a ripuari frankokkal és a frízekkel 28 együtt Theoderich gróf 29 és Meginfrid kamarás vezetése alatt vonulnak, a folyón pedig egy, főleg bajorok alkotta harmadik egység hajózik, feltehetően Károly sógora, Gerold irányításával. 30 Délen a Bécsi erdőnél lévő Cumeobergig, északon pedig a Camp nevű helyig és folyóig kell előrehatolniuk, hogy az avarok emelte erődítéseknél némi ellenállásba ütközzenek. De amikor az avarok meglátják az ellenük felvonuló tömeget, „az Úr által rémület szállja meg őket, s menekülve hagyják el állásaikat". 31 Károly seregei veszteség nélkül foglalják el a sáncokat, az Einhard-féle évkönyv is csak annyit tart fontosnak megjegyezni, hogy az avarok legerősebb sánca a Comagenos civitas melletti Cumeobergen épült fel, 32 amit a frankok tűzzel-vassal elpusztítanak. 33 Váczy Péter a cumeobergi erődöt Comagenis-szel, a római hajóhad egyik dunai állomáshelyével, a mai Tulln városával azonosítja (Váczy 1974, 1054, 49-51. jegyzetek). A frankok azért itt kerülnek szembe avar útakadállyal, mert a hajdani római út eltér a maitól, és Murstetten áthaladva közvetlenül Tullnnál éri el a Duna partot. Váczy az avar gyepű vonalát a Große Tulln forrásvidékétől végig a folyó jobb partján húzza meg, szerinte ugyanis a gyepű csak a magyarok idejében volt a Bécsi erdőnél. E védelmi vonallal szemben a frank várak sora a Traisent követi: a dunai átkelésnél Traisenburg, majd a székhely Mauternt védő Hollenburg, tovább délre pedig Herzogenburg és Wilhelmsburg. Karl Lechner szerint a cumeobergi nagy földsánc St. Andránál, a nagy birodalmi (limes) útnak a Bécsi erdőbe vezető bejáratánál áll. (Lechner 1971, 340.) Csendes Péter szerint Károly a Duna déli oldalán haladva két lehetőség közül választhatott: vagy a Melkből St. Pöltenen át vezető régi római utat választja, vagy a Duna mentén Traismaueren át vezetőt. Hogy az utóbbi mellett dönt, azt részben az indokolja, hogy Károly az utánpótlást szállító seregrészt nem akarhatta szem elől 502
