Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Balogh Csilla: Avar kori kettős- és többes temetkezések a Duna-Tisza közén
BAL OGH CSILLA AVAR KORI KE TT ŐS- ÉS TÖBB ES TEMETKEZÉSEK A DUNA-TISZA KÖZÉ N miatt esett ebbe a kategóriába. A csoport többi 6 sírja két gyermekvázat tartalmazott. Ezek a sírok részben a gyermekek méretéhez ásott rövid és keskeny sírgödörből, illetve a temetők többi sírjához viszonyítottan sekélyebb mélységükből adódóan kerültek e csoportba. A sírok több mint fele (64%) sorolható az 1-3 m 3 közötti, közepes köbtartalmú sírok körébe. Ide csak kettős sírok tartoznak és az átlagosnál szélesebb, de igen sekély hajós-cifrahegyi 113., hármas temetkezést tartalmazó sír. 16 sír (24%) 3 m 3-nél nagyobb űrtartalmú volt. Kiemelkedik 5,75 m 3-rel a Szeged-Kundomb 212., padkás sír, de ebbe a csoportba tartozik a Szokolác-Moravicai úti temető 55., szintén padkás sírja is. A harmadik padkás sír, a szokoláci 30. sír utántemetés, s a mérete is ennek megfelelő. A Madaras-Téglavető dűlő 20., Szeged-Fehértó B. 130. és Topolya-Bánkert 124. sír az átlagosnál nagyobb szélessége és mélysége eredményeként a már említett kundombi sírral együtt a legnagyobb űrtartalmú (4 m 3-nél nagyobb) sírgödör annak ellenére, hogy a kundombi kivételével nő-csecsemő temetkezéseket tartalmaz. Ezeken kívül egyes sírok az átlagosnál nagyobb szélességük (90-140 cm), mások nagyobb mélységük (185-270 cm) következtében lettek nagyobb köbtartalmúak. A sírok köbtartalmára vonatkozóan összegezve megállapíthatjuk, hogy a köbtartalom és a sírban eltemetettek mérete mindig egyenes arányban áll egymással, a gyermeksírok mindig sekélyebben is. A hármas temetkezések között egyaránt vannak átlagos és nagyobb köbtartalmú temetkezések, ugyanakkor a kettős temetkezések között fordulnak elő az átlagosnál szélesebb és mélyebb sírok. Tehát a sírok mérete és az eltemetett halottak száma nem áll egymással feltétlenül arányban. Koporsóhasználat és halotti kerevet Az általam ismert 122 kettős- és hármas temetkezésből mindössze 22 alkalommal figyeltek meg koporsó használatára utaló nyomokat, s a közös koporsó használata kizárólagos. Legtöbbször a sírgödör aljában jelentkező gödrök és árkok jelenlétéről van adat, melyet általában a koporsók bizonyítékaként értékelnek (Tomka 1979, 53.). Mindössze 4 esetben került elő a koporsó meglétének elsődleges bizonyítéka, a koporsó lezárásához használt vaskapocs és vaspánt. A budapest-rákosi temető 13. és 19. sírjában vasszögekkel átütött széles vaspántok (Nagy 1998, Taf. 58., 60-62.) voltak. Az utóbbi sírban a pántok mennyiségét Tomka Péter feltűnően soknak vélte (Tomka 2003, 27.), de a temető egyéb sírjaival (pl. 12., 20-22. sírok Nagy 1998, Taf. 57-58., 62-69.) összehasonlítva már nem tűnik annak, és csak a pántok száma alapján nem indokolt két koporsó meglétét feltételezni. A közös koporsóba eltemetett halottak szétválasztásának egyetlen és egyedi megoldását képviseli a Szeged-Fertő laposa 8. sír (6. ábra 1-2.), ahol a közös, nagyméretű koporsót deszkafallal osztották két részre. A csengele-feketehalmi temető 100-101. sírjában (Török 1995, Pl. 6.) és Sükösd-Ságod 200-201. sírjában l-l, kisméretű ácskapocs alakú vaskapocs utalt koporsóra. Sajnos, egyik esetben sincs adatunk arról, hogy honnan kerültek ezek elő. A viszonylag kevés megfigyelt eset ellenére valószínűleg több esetben került sor koporsóba való temetésre, amint azt az utóbbi évek kutatása felvetette (Tomka 1979, 77., 81-82.; Wicker 1990, 49.). A padkás síroknál és a fejtől-lábtól elhelyezett halottak esetében a csontvázak helyzete alapján is feltételezhetjük, hogy közös koporsót használtak (Tomka 2003, 21.). 3 esetben a sír aljában megfigyelt elszíneződések és a csontvázak helyzete alapján szerves anyaggal, bőrökkel letakart halotti kereveten helyezték sírba a halottakat. A Csólyospálos-Felsőpálos, Budai tanya 172-173. sírban (Wicker 1990, II. t. 3-4.) és Sükösd-Ságod 57-58. sírban (5. ábra 2.) a párhuzamosan fektetett, felnőtt csontvázak 45
