Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Révész László: Magyar honfoglalás kori sírok keltezési lehetőségei. Régészeti keltezés – természettudományos keltezés

ARRABONA 2006. 44 / 1, TANULMÁNYOK egyébként a lelőhely feldúlt sírjainak valamelyikéből származó elkalapált végű fonott ezüst gyűrűről is. (Szőke-Vándor 1987, 74.) Az ugyancsak szórványként talált hurkoskampós végű sodrott karperectípus is csak a 10. sz. közepén jelent meg, de tömegesen a század utolsó harmadában terjedt el. (Szabó 1980, 66., Langó 2000, 45^-6.) Mindez összhangban van a sírban talált, egyik peremén átfúrt, nyakba akasztva viselt érme, II. Basileios — VIII. Konstantinos (976-1025) arany solidusa által jelzett időszakkal. Alátámasztja ezt az érme felhasználási módja is. Kovács László megfigyelése szerint ugyanis míg a 10. század első felében főként díszítményként a ruhára és lószerszámra felvarrva találjuk a magyar sírokban a pénzeket, a század második felében illetve végén inkább a nyakba akasztva viselték azokat. (Kovács 1988, 168.) A pénzmellékletes sírok összetételében pedig a század második felében a fegyvertelen férfi- illetve a női és gyermeksírok aránya dominál. Ezen — a korabeli magyar szállásterületen általánosnak mondható — tendenciába kitűnően beleillik az orosházi lelet is. A lelőhely külön érdekessége, hogy a gazdag család az ezredforduló körüli években létesíthette a temetőt. Ezt egyértelműen alátámasztják az említett, szórványként előkerült ékszerek illetve a 3. sír leletei. Azért különösen fontos mindez a számunkra, mert e tárgyak ismerete nélkül a szokásos régészeti rutin alapján a másik két megmentett temetkezést (a lovas íjász férfi és a pompás aranyozott ezüst veretes kaftánban eltemetett nő sírját) minden további fenntartás nélkül a 10. század első felére vagy első kétharmadára keltezhetnénk. A fentiek ismeretében rendkívül tanulságosak számunkra az orosházi 3. sír csontvázából vett minta radiokarbon mérési eredményei. A vizsgálatok két sigma 1 eredményt produkáltak. Ezek szerint 27,4%-os valószínűséggel 895 és 925 között, 40,8%os valószínűséggel pedig 935-985 között került a földbe a sír. A sírban talált pénz verési ideje valamint a fonott bronzkarperec jelenléte alapján az első lehetőséget teljes mértékben kizárhatjuk. A második időintervallumból ugyancsak kizárhatjuk a 935-976 közötti éveket, így az elhunytat valamikor a 976-985 közötti kilenc esztendő folyamán helyezhették a sírjába. A 2 sigmás eredmény 95,4%-os valószínűséggel 880-1030 közé helyezi a temetés időpontját. E 150 esztendős periódus első 96 évét ugyancsak kizárhatjuk, a fennmaradó 976-1030 közötti 54 éves periódus a régészeti leletek alapján is a leginkább alátámaszthatónak tűnik. A Kárpát-medence, s ezen belül a Magyar Fejedelemség 10. századi történetének kutatásában igen komoly szerepük van a régészeti kutatásoknak. Ennek főként az az oka, hogy a korabeli külső írott források — a muszlim, bizánci vagy nyugat-európai feljegyzések — túlnyomó többsége a magyarok hadjáratairól vagy külpolitikai megnyilvánulásairól tudósít, de a térség belső viszonyairól szinte semmit nem árul el. Egykorú belső, a magyarok által alkotott írok forrásaink nincsenek, illetve nem maradtak fenn. Jóllehet vannak arra utaló jelek, hogy a magyarok ismerték és használták a rovásírást, a fennmaradt néhány betűből álló — s napjainkig vitatott értelmezésű — szövegtöredékek csupán e tény rögzítésére elegendők, bővebbet ezek sem árulnak el a magyarság életéről. A latin (s kisebb mértékben görög) nyelvű írásbeliség a keresztény magyar királyság megalapításával (1000/1001) bontakozott ki. Az oklevelek, a szentek életéről szóló legendák, gesták és krónikák azonban az itt tárgyal korszak után 100-200-300 évvel vagy még később keletkeztek, s így a 10. századról szóló tudósításaik részben hiányosak és áttételesek, részben pedig igen erős forráskritikával kezelhetők. 420