Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK ször lehetett hiteles képet nyerni egy vidék településhálózatának történeti fejlődéséről, egy középkori falu településszerkezetéről és stratigráfiájáról, a lakóházak minden építészeti részletéről és periodizációjáról.

32 Méri az Árpád-kori falu kutatásában is úttörő tevékenységet végzett. Munkássága nyomán vált szét kronológiai alapon két szakterületre a középkori magyar falu régészeti kutatása: az Árpád-kori és a késő középkori falu és lakóház kutatására. A későbbiekben azonban a késő középkori faluásatások — a középkori régészet kutatási témái között — meglehetősen háttérbe szorultak. Méri István 1942-1944-ben az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársaként részt vett az intézet komplex falukutatásaiban, a Kolozs megyei Borsa völgyében a régészeti munkákat szervezte és irányította. 1948-ban mint a Néptudományi Intézet munkatársa kezdte meg Györffy Györggyel együtt a Nagykunság elpusztult középkori falvainak kutatását. A terület kiválasztásának fő szempontja az volt, hogy a régészeti kutatás a Tiszántúlnak ezt a részét elhanyagolta, kevés hiteles tárgyi emlék került innen múzeumba. „Azt tűztük ki feladatul, hogy a Nagykunságot rendszeres ásatómunkával bekapcsoljuk a régészeti kutatás vérkeringésébe, s ennek során folytatjuk, kiegészítjük és továbbfejlesztjük a korábbi faluásatásokat."

33 A program célja egy késő középkori falu feltárása volt, melyet igen alapos, az egész tájegység középkori településhálózatát rekonstruálni kívánó topográfiai kutatások előztek meg. A munka első szakaszában településtörténeti adattárat hoztak létre: az írott források adatait egyeztették a térképekkel és helynevekkel, Györffy György elkészítette a Nagykunság rekonstruált régi vízrajzi térképét, a folyószabályozás előtti állapotokkal. Ezután elvégezték a régészeti terepbejárást, felkutatták és beazonosították az elpusztult középkori településeket. Méri 28 elpusztult középkori falut talált meg a terepen, ezek közül 17 volt kun szállás vagy kun birtok a középkorban. A régészeti leletek adatokat szolgáltattak a megtelepedés korára, a falvak fennállásának időtartamára, pusztulási idejére, településmorfológiai kérdésekre. A települések vízrajzi elhelyezkedését a régi vízhálózat magyarázta: „a falvak mindenütt az árterület peremére, vagy az árterületből kiemelkedő szárazulatokra települtek".

34 A Tisza-Körös-Berettyó árterületein hatalmas foltok maradtak lakatlanul. Az írott forrásokban először a 15-16. században említett falvakról kiderült, hogy Árpádkori előzményeik vannak, s a kunok a 13-14. században gyakran ugyanazon a helyen települtek meg, ahol már korábban is volt település. Az Árpád-kori falvak közvetlenül az árterület szélére települtek, felszíni nyomaik szétszórt, rendszertelennek látszó településképet mutatnak. A késő középkori falvak magasabb részeken találhatók, hosszan elnyúló, keskeny formában települtek. A két korszak településeinek kiterjedése nem pontosan fedi egymást, a korábbiak általában túlnyúlnak a későbbi falu belterületén.

35 A terepbejárások alapján választották ki feltárásra a Túrkeve határában fekvő Móric késő középkori kun falut. Az 1948-49-ben folytatott ásatás adott először minden részletében hiteles képet egy késő középkori alföldi falu szerkezetéről, településrendjéről, a lakóházak építési technikájáról, a háztípusok fejlődéséről, a háztartások eszközkészletéről, a gazdálkodás szerkezetéről. A 15. század elejétől a 16. század végéig fennálló Móric falu a száraz hátság keleti szélére települt, kelet felé még nem közvetlenül a Berettyó (Túr) árterülete, hanem egy időszakosan vízjárta lapos szegélyezte, a település tengelyét pedig egy északkelet-délnyugati irányú mélyedés képezte. A házak a mélyedés mentén két sorban helyezkedtek el, fordított L alakban, tehát a szárazulat keleti szélén is húzódott egy házsor. (1. ábra) A házak egymástól való átlagos távolsága 70 m, bejáratuk északkelet-keletről, délkeletről vagy délnyugatról nyílott; egyetlen háznál északnyugati bejáratot feltételeznek. A templom a település északkeleti részén állt, a mélyedés délkeleti oldalán. A település teljes hosszúsága az L alakú töréssel kb. 1000-1100 m, délnyugat-északkeleti irányban 700 m, szélessége 362