Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Dr. Madaras László: Griffek – indák – griffes-indás művészet (Egy öcsödi temető különleges övveretei)
MADARAS LÁSZLÓ _ GRIFF EK, - INDÁK - GRIF FE S-INDÁS MŰVÉSZ ET Dr. Madaras László GRIFFEK - INDÁK - GRIFFES-INDÁS MŰVÉSZET (Egy öcsödi temető különleges öweretei) „Sorsomnak hágója csillagom hágója. Sorsom sorsolta rám Sorsom, szülőhazám." Kamnigán ének Az utóbbi bő másfél évtizedben egyre gyakrabban jelennek meg olyan publikációk, melyek a griffes-indás kultúra művészetével foglalkoznak. Hol az indák, hol pedig a griffek — mint motívumok — eredetét, sajátosságait, egy-egy speciális megfogalmazását kutatják kollégáink. Rendszeresen olvasunk arról, hogy melyik nagy művészeti kör hatott a 7-8. századi népesség kultúrájának kialakulására, változásaira. Mintha már semmi sem lenne „igazi," semmi sem lenne a sajátjuk, semmi sem lenne griffes-indás. Pedig aki egy kicsit is elmélyülten kutatja a Tótipuszta-Igar kör, majd pedig a griffesindás kultúra népességének anyagi kultúráját (ez az avarkor második fele), felfedezhet olyan belső folyamatokat, amelyeknek semmi köze a „külső hatásokhoz", főleg nem az olyanokhoz, amelyek azokból a „magas-kultúrákból" származnak, esetleg a „steppéről", amelyekkel a földrajzilag zárt Kárpát-medencei lakosság igen csak elvétve érintkezhetett. Éppen ez az „elszigeteltség" az, ami felgyorsítja, kibontakoztatja azokat a folyamatokat, melyek következménye egy új, csak erre a populációra jellemző anyagi kultúra, s benne a művészet kialakulása, kibontakozása. Ez persze nem jelenti azt, hogy a már korábban, még a kelet-európai steppén ért ezerféle művészeti hatás ne lenne tetten érhető ebben a sajátságosan egyedi kultúrában, művészetben. Jelen van az ismeret szintjén, jelen van az alkalmazás képességének szintjén, s jelen van a gondolatiság szintjén egyaránt. De az ezeken a szinteken meglévő ismeretek hatására már egy, csak és kizárólag erre a népre és erre az időszakra jellemző végtermék jön létre. Ezt hívjuk griffes-indás kultúrának! Ez a kultúra a Kárpát-medencében alakul ki, mégpedig viszonylag gyorsan (egy, legfeljebb két generáció alatt), majd pedig közel egy évszázadig változások sorozatán megy keresztül, amíg azután valamikor a 9. század első évtizedeiben végképp elenyészik. Mi ebben a dolgozatunkban egy lépcsőfokát próbáljuk bemutatni annak a változás sorozatnak, melynek a végeredménye az lett, hogy a 8. század második felére gyakorlatilag eltűnik az állat- és emberábrázolás a griffes-indás művészetből, s ezzel egyidőben az indák kimunkálása egy korábban is ismert, ám most hirtelen előtérbe kerülő új technika általánossá válását eredményezi (poncolás, vésés), s ráadásul a motívumokban kimutatható egy erőteljes túlburjánzás is. Az öcsödi temető két sírjában (59. és 60. sírok) olyan nagyszíjvégek kerültek elő, melyek elemzése talán közelebb vihet ennek az átalakulási folyamatnak a jobb megismeréséhez. A temető rövid jellemzése Mielőtt a két sír (főleg a két nagyszíjvég) által felvetődő kérdések megválaszolására kísérletet tennénk, néhány rövid mondatban bemutatjuk azt a környezetet, melyből a leletek előkerültek (1. ábra 1-2). 315
