Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Lőrinczy Gábor–Straub Péter: Az avar kori padmalyos temetkezésről. Szempontok a kárpát-medencei padmalyos temetkezések értékeléséhez

ARRABONA 2006.44/ 1. TANULMÁNYOK A gátéri temetőben feltárt három — 193., 212., 239. — lovassír közül az ásató az elsőt írta le részletesen, a többit ehhez hasonlította. Mindhárom sír szélessége 120 cm volt. ,A lovat, a férfival párhuzamosan, jobb oldalára fektették úgy, hogy felső testrészét a sírgödör keleti oldalába vájt pandalyba tolták be" (Kada 1906, 207.). Bár ez a megfogalmazás egyértelműnek tűnik, a leírás más részei kétségeket ébreszthetnek. Először is mivel egy korábbi közleményében az ásató leírja, hogy valamennyi gátéri sír halottja fejjel ÉÉNy-nak feküdt (Kada 1905, 361.), itt pedig azt, hogy a ló a sír keleti oldalában feküdt, így a lónak valójában a halott bal oldala mellett kellett feküdnie, Kada a jobb oldalt saját szemszögéből nézve írta. A lóval kapcsolatban megemlíti még, hogy „a megszegett fej a sírgödör ÉK-i sarkához szorult, tarkója felfelé állott, a majdnem függőleges irányba eső orr a sír fenekébe volt belenyomva" (Kada 1906, 208.). Amellett, hogy az égtáj emlegetése a ló fejének helyzetével kapcsolatban megerősíti, hogy a ló a halott bal oldala mellett feküdt, a ló fejének ilyen nagy mértékű altalajba nyomódása kevéssé valószínű, ugyanakkor a leírás alapján az is nyilvánvaló, hogy Kada nem érzékelt betöltést a ló feje körül. Annál érzékletesebben írja le azt a halott körül: „a sírgödör alakja 120 cm mélységben megváltozott, megkisebbedett, azaz a gödör fenekén itt minden oldalról párkányt hagytak s úgy mélyítették azt tovább még 64 cm-rel" (Kada 1906, 210.). Azaz a leírás szerint a halott lényegesen mélyebben feküdt, mint a ló, amelynek többmázsás, tehetetlen testét egy olyan, a sírgödör oldalába vájt üregbe tuszkolták, amely a sír aljánál lényegesen magasabban volt. A leírás alapján valószínűbbnek tűnik, hogy valójában a halott feküdt a padmalyban, a ló pedig a sír aknarészében. A padmalyos sírok kimélyítése során ugyanis a sír alja általában a padmaly felé lejt — ez megmagyarázná, miért feküdt a férfi mélyebben —, illetve a padmalyból kitermelt altalaj egy részét az akna aljára deponálják, és igen gyakran ott is hagyják — ami magyarázat lehet arra, miért nem volt érzékelhető a betöltés a ló körül, illetve miért nem volt egyenes az akna alja és állt rajta szinte függőlegesen a lókoponya. Azaz a gátéri lovassírok feltehetően padmalyos sírok voltak, ha nem is pontosan úgy festettek, ahogy azt az ásató gondolta. Kada Elek sírleírásának ellentmondásossága miatt Balogh Csilla korábban elvetette a lovassírok padmalyos sírként való értelmezésének lehetőségét (Balogh 2002, 297.). Padmalyba temetett ló jól dokumentált, hiteles előfordulása egyébként ismert Kehidáról (Szőke 2004, Abb. 1), azonban ott is a padmaly mélyült le jobban, csak nem a halottat, hanem a lovat helyezték el benne. A 265. és a 268. sír formájának értelmezése a rajzos közlés ellenére bizonytalan. Az ásató is csak feltételesen írja padmalyos kialakításúnak a sírokat (Rosner 1975, 138., 140.). Véleményünk szerint, amit a szerző az akna aljának vél, az inkább a rablógödör része. Köszönetet mondunk Szőke Béla Miklósnak és Vándor Lászlónak a kehidai temetkezések bemutatásának lehetőségéért. A Móra által közölt egész ló fotója (Móra 1932, 1. ábra) nem az E temető 1. sírja, mint ahogy azt Móra a szövegben állítja (Móra 1932, 7.) — mivel az honfoglalás kori temetkezés volt —, hanem a 2. (padmalyos) sír lovát ábrázolja, amely a temetőben az első feltárt lovassír volt. A mellékletek nélküli sírok korszakbesorolása a szuperpozíció (az egyik temetkezés vágott egy szarmata(?) árkot), a tájolás és az embertani anyagnak az avar antropológiai anyaghoz való hasonlósága alapján történt. Nem kizárható azonban a temetkezések későbbi keltezése sem. A nem- és életkor-meghatározásokat Marcsik Antóniának köszönjük. Az antropológiai anyag a Természettudományi Múzeum Embertani Tárában található. Köszönetet mondunk Szatmári Imrének és Gyucha Attilának a feltárt temetkezések publikálásának lehetőségéért. A lelőhely az ADAM-ban hibásan Öcsöd-MRT 56/a lelőhelynéven jelent meg. A férfi bal oldala mellett fordított tájolású egész ló feküdt. A férfi és a ló fektetési szintje között 34 cm szintkülönbség volt. E mellett a sír padmalyos kiképzésére utal, hogy a magasabban fekvő ló csontjai a halott felé „dőltek", azaz nem egy sarkosan kialakított padkán feküdtek, hanem a padmaly felé lejtő akna alján. A sírgödör falai a halott mellett nem egyenesek, hanem enyhén íveltek voltak, e körülmény az oldalról történt kialakításra utal. A temető 3. és 32. lovassírja (Madaras 1993, 9. t. 1, 11. ábra 1) nem padmalyos volt, ezekben az egész lovak csontjai vízszintes helyzetben feküdtek. A lovassír/lósír bizonyos formai jegyek és közvetett adatok alapján, de csak fenntartással sorolható a padmalyos sírok közé, mivel a sírgödör egy része és — ha volt ilyen — az emberi csontváz a ráásott vízakna miatt megsemmisült. A teljesen feltárt közép és késő avar kori temető 636 sírjából 34 bizonyult lovassírnak, amelyek döntő többsége padkás szerkezetű volt. Biztosan csak egy esetben lehetett a padmalyos sírformát dokumentálni. Lovász Emese és Makoldi Miklós szíves szóbeli közlése, melyet ezúton is köszönünk. Az ADAM-ban említett nischen und stollen sírformákkal szemben csak padkás és padmalyos sírok előkerüléséről adott hírt az ásató (Ricz 1979, 38.). A 7. sír esetében a nagyméretű sírgödör egyik szélében fekvő halott helyzete alapján tételezzük fel a sírgödör padmalyos kialakítását, a 284. sírnál a publikáció nem említi (Salamon-Cs. Sebestyén 1995, 37.), de a sírlapon szerepel, hogy padmalyos sír volt. Köszönetet mondunk Balogh Csillának, hogy felhívta figyelmünket a kundombi sírokra. 294