Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Lőrinczy Gábor–Straub Péter: Az avar kori padmalyos temetkezésről. Szempontok a kárpát-medencei padmalyos temetkezések értékeléséhez

LŐRINCZY GÁBOR - STRAUB PÉTER AZ AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL altalajba süllyedt. Az is előfordulhat, hogy a süllyedéssel keletkező elszíneződés kontúrja minden elmosódottsága ellenére sötétebb, mint az akna betöltésének egynemű, az altalajjal közel megegyező színű foltja. Ezért megtörténhet, hogy nem a sír aknarészét, hanem a padmalyt kezdik el kibontani, amelynek „elszíneződése" mélyebben viszont már nem érzékelhető, hiszen a padmalyt nem a felszínről mélyítették ki, fölötte bolygatatlan az altalaj, amely alatt aztán a padmaly leszakadó boltozata ismét összefüggő, vastagabb rétegeket, illetve nagyobb foltokat eredményezhet a padmaly üregének betöltésében. Ezért sok esetben másodlagosnak tekinthető a padmalynak a feltárás során megfigyelhető teteje is (Lőrinczy 1992, 103.; Lőrinczy 1995, 400.; Stassíková-Stukovská 1996, 293-294.). Annak ellenére, hogy a régi ásatásokon kevés figyelmet fordítottak a sírgödör megfigyelésére, a temetkezés más jellemzői utalhatnak a padmalyos sírformára. Feltételezhető a sír padmalyos kialakítása pl. akkor, ha a csontváz az átlagosnál jóval nagyobb méretű sírgödörben nem középen, hanem közvetlenül az egyik sírfal mellett feküdt. Ugyancsak padmalyos temetkezést jelez, ha a sírgödörnek a halott felőli oldala és végei vízszintesen és/vagy függőlegesen íveltek, tehát nem az aknasírokra jellemzően sarkos kialakításúak egyenes oldalfalakkal. Ez a kialakítás is mutatja, hogy a sírgödörnek ezt a részét nem felülről ásták ki, hanem az akna oldalába vájták. Igen gyakran az aknánál hosszabb is lehet a halott számára kivájt üreg. Amennyiben a sír szélessége jelentősen meghaladja az aknasíroknál általános 60-80 cm-t, és a halott mellett, valamivel magasabban részleges állattemetkezés is előkerül, jogosan feltételezhető a temetkezés padmalyos kialakítása. Erre egyértelmű bizonyíték, ha az állatcsontok a padmaly szája felé lejtenek, ugyanis a padmaly kivájása során az akna alját általában rézsűsre alakították ki. Az egyoldali padkás és a padmalyos sírokat akkor nehéz megkülönböztetni, ha a padmalyos sírt olyan mélyen találták meg — ez inkább a régi feltárásokra jellemző, vagy ha a felszín erősen lepusztult —, ahol nem csak az akna, hanem már a padmaly foltja is jelentkezik. Ebben az esetben döntő különbség lehet a fentieken kívül az, hogy a padka oldalát többnyire szabályosan függőlegesre ásták, míg a padmalynak a sírakna felé eső része általában ferde (Lőrinczy 1992, Anm. 9). A padmalyos sírok katalógusa tehát a jövőben nem csupán újonnan előkerülő temetőkkel, de a régi ásatások adatainak, az eredeti dokumentációk

7 újraértékelésének eredményeként is bővülhet. Terminológiai megjegyzések A sírforma körüli zavart a terminológiai bizonytalanság is növeli. A magyar szakirodalom nagyobb részében — így mindkét német nyelvű, avar lelőhelykataszter címszavaiban is — (pl. Csallány 1956a; Csallány 1968; ÀDAM 2002) a padmalyos és fülkesírok megnevezése következetes, de hibás. Ugyanazt a kifejezést (Nischengrab) használják e két különböző sírformára.

8 Míg magyar nyelven választékosan megkülönböztetjük a különböző sírformákat (padkás vagy vállas, padmalyos, fülke-, füles sírok stb.), addig az angol vagy német nyelvű fordítások egyszerűsítenek. Ezért Falko Daim, valamint Tulok Magda és Makkay János nyomán (Daim 1987, 92.; Tulok-Makkay 2004) javasoljuk a sírformák megnevezésének egyértelmű megkülönböztetését: a padmalyos sír megnevezésére német nyelven das Nischengrab, angolul körülírással grave with a sidewall niche megfogalmazást, a. fülkesír megnevezésére német nyelven das Stollengrab, angolul a niche dug from the end of the grave pit kifejezést. 281